A 19. századi modern magyar állam- és jogrendszer alapjai [antikvár]

A modem polgári állam- és jogrend kialakulása az európai államokban történeti dimenziójú élményt jelentett az alattvalók (majd egyre inkább az állampolgárok) számára. Európa csataterein százezres hadseregek csaptak össze, flották járták az óceánokat, gyarmatokat alapítva, és ütközetekben mérve össze erejüket. Trónok omlottak le, koronás fők hullottak porba. A háttérben manufaktúrák, gyárak munkásai szorgoskodtak, új találmányok jelentek meg, a megszülető modern bányákban, kohókban, üzemekben, bővült az infrastruktúra, csökkentek a távolságok. Az agrárrendszer egyre szűkebb lett, a jobbágyság intézményét, a kötött tulajdoni rendszert felszámolták. Új osztályok, hatalmi vezető rétegek (elitek) törekedtek fel. Ezeket az tij struktúrákat, a régi rend kereteinek lebontásával, forradalmak vajúdták ki, reformok csiszolták, így jöttek létre a polgári korszakban a modem politikai, jogi intézmények-, a népképviselet, a felelős minisztériumi rendszer, a hatalmi ágak megosztása, a korszerű igazságszolgáltatás és az önkormányzati szisztéma. Deklarálták az ember és polgárjogait, garanciákat teremtettek és kiépítették a szabad polgári tulajdont. Új politikai eszméket formált ki a radikalizmus, a konzervativizmus és a liberalizmus. A magyarok is részesei lehettek e mozgalmas évszázad nagy európai áramlatainak, de a polgári átalakulás, a jogi és a politikai modernizáció során tradícióikhoz is ragaszkodtak, és intézményeikben a kontinuitás is Jelen volt.' Az állam és jog 19. századi polgári modernizációja a kortársaktól kezdődően törté-netírásuiik szinte minden generációjában foglalkoztatta a szerzőket, és könyvtárnyi irodalmat eredményezett: a nagy szintézisek mellett monográfiák és tanulmányok garmadáját.^ A magyar állam- és jogtörténet tudomány művelői ismételten behatóan vizsgálták a 19. század magyar államát és jogrendszerét, így munkásságukra e monográfia új kutatási eredményeit, következtetéseit megalapozottan lehet ráépíteni. A 19. század vizsgálatának kiemelt fontossága megfigyelhető a polgári átalakulás, a modernizáció, a recepció, a jogi hagyományok általános történeti-elméleti kérdéseinek vizsgálatánál többek között Csizmadia Andor\ Kulcsár Kálmán'', Zlinszky János', Horváth Pál®, Hajdú Lajos'', Szita János^ és Szabó Béla® publikációiban. A politikai rendszerek alapjainak bemutatásánál Ruszoly József", Sashegyi Oszkár", Pölöskei Ferenc'^, Mezey Bama'\ Rácz Lajos'"* munkáira, a 19. század európai koordináták között megrajzolt jogi és politikai környezet ábrázolásánál Nagyné Szegvári Katalin'', Herczegh Géza'®, Horváth Pál'^ Ruszoly József ^ Szita János'®, és többek között Szabó István^» munkásságára utalhatunk. A válságjogok vizsgálódás tárgya a korszakban, Tóth Árpád^' és Szekeres Róbert^^ eredményeire hivatkozhatunk. A szabadságjogok kiemelt témaként szerepelnek a jogtörténeti irodalomban. Példaként megemlíthető Csizmadia Ando^^ Both Ödön2\ Révész T. Mihály^', Őriné Fodor Márta^®, Nagyné Szegvári Katalin", Ruszoly József^^ Horváth PáP' és Hecgf^ft«!)^ Eszter Mária^" tevékenysége.