Az alkotmányos demokrácia alapintézményei [antikvár]

ELŐSZÓ Az alkotmányos demokrácia az alkotmányfejlődés sajátos terméke, a ma létező demokratikus államok alapvető jellemzője. E munka arra tesz kísérletet, hogy törekedjen választ adni a modern demokratikus államok alkotmányos berendezkedését meghatározó elvek és intézmények sajátosságaira, különösen az alkotmánynak az államéletben betöltött szerepére és fő funkcióira, az alkotmányjogi intézmények lényegére és jellemzőire, a köztük lévő kapcsolatok és összefüggések felvázolására, a demokratikus berendezkedések főbb sajátosságainak megragadására. Ennek érdekében áttekinti azokat a meghatározó elveket és intézményeket, amelyek alapján valamely állam alkotmányos demokráciának minősíthető. Ezért foglalkozik az alkotmány intézményével, az alkotmányosság és alkotmányértelmezés kérdéseivel, a jogállamiság és a hatalommegosztás lényegével, a szuverenitás és hatalomgyakorlás összetevőivel és sajátosságaival, a népképviselet és választás fogalmával, az állam és az államszervezet jellemzőivel, a kormányzati rendszerekkel, az alkotmánybíráskodással, a politikai pártokkal és az alapvető jogokkal. Tudva azt, hogy e kérdések mindegyike sokféle - pl. politológiai, államelméleti, alkotmányjogi stb. - megközelítésben tárgyalható, ráadásul mindegyik témakörről önálló monografikus feldolgozás készíthető, mégis, talán nem haszontalan e kérdéseket lényegre törő, és az egymással való összefüggéseiket kiemelő feldolgozásra kísérletet tenni. Bár minden alkotmányos demokráciának saját alkotmánya van, ami függ a politikai, társadalmi, gazdasági, technikai, kulturális és szellemi viszonyaitól és elképzeléseitől, de talán kimutathatók olyan közös sajátosságok és jellemzők, amelyek a konkrét alkotmányos berendezkedéstől elvonatkoztatva lehetőséget adnak az alkotmányos keretek között zajló politikai és hatalmi folyamatok megismerésére és megértésére, és ezáltal a magyar alkotmányos gyakorlat befolyásolására és alakítására. E mű tehát olyan alkotmánytani ismereteket kíván közvetíteni, ami nem meghatározott alkotmányelméleti vagy alkotmányjogi paradigmát követ, hanem bármely konkrét demokratikus állam alkotmányos berendezkedésének értékeléséhez nyújt útmutatást. A közel másfél évtizedes kutatás eredményeként született kötet támaszkodik a szerző által a „Válogatott fejezetek a rendszeres alkotmánytan köréből" (szerk. Kiss László, PTE-ÁJK, Pécs 1996.) című egyetemi jegyzetben közzétett anyagokra, bővítve és egységes dogmatikai rendszerbe foglalva azokat. A munka alapvető célkitűzése a fogalmi keretek tisztázása, ami a (magyar) alkotmányjog tanulmányozásához, megértéséhez és alkalmazásához is kiinduló pontként szolgálhat.