Belügyi szemle 1998/2. [antikvár]

ELŐSZÓ Ebben a számban az Olvasó elsősorban a közlekedéssel, o közlekedés biztonságával foglalkozó cikkekkel, véleményekkel találkozik. Kérdés: indokolt-e a szerkesztőségnek e témakörben úgynevezett célszámot megjelentetnie? Hiszen hol marad a közlekedési balesetek tizenöt-húszezres nagyságrendje a bűncselekmények félmilliós határt is átlépő számához képest? Talán nem tekinthető szakmai elfogultságnak az a kijelentés, hogy - elméletben - a közlekedés az a terület, ahol az egyén legkiszolgáltatottabb a környezetével szemben. Ehhez hozzátehetünk egy további, bölcsességnek ugyancsak nem tekinthető állítást, miszerint ez az az életterület, amelyen mindenki pályára lép. Akkor is, ha akar, akkor is, ha nem. Ami viszont Európa e térfelén még kissé újdonságszámba megy, az az, hogy egyre többen vannak, akik csak gépkocsival vagy gépkocsiban közlekedve képesek megkeresni kenyerüket. S ez a pénzszerzési mód egybevág az ország érdekeivel. Ha zavar keletkezik e rendszer működésében, a következmények tovagyűrűznek. Egy-egy közúti haláleset nemcsak a hozzátartozók számára tragédia. Legtöbbször - pénzben is mérhető - olyan hatalmas veszteségek keletkeznek, amelyekben mindannyian osztozunk. Nem mindegy tehát, hogy mennyire vagyunk tisztában a közlekedés biztonságának alapkérdéseivel. S a rendőri állománynak meg különösen nem közömbös, hogy átlátja-e azokat a problémákat, amelyekben a szakemberek is olykor egymásnak feleselve foglalnak állást. Biztos tudás és határozott fellépés: e kettő elengedhetetlenül fontos a demokrácia játékszabályait betartani kész és az euro-atlanti csatlakozás kapujában levő ország lakosságát szolgálni és védeni hivatott rendőr számára. Bízom abban, hogy az Olvasók a következő oldalakon több ilyen, az említett célt szolgáló gondolattal találkoznak. Dr Irk Ferenc