Belügyi Szemle 2004/10. [antikvár]

GÖNCZÖL KATALIN Partnerség a közbiztonság javításáért Nemzeti stratégia és cselekvési program 0 hatékonyabb közösségi bűnmegelőzésért A büntetőpolitikai paradigmaváltás feltételeit több évtizedes társadalomtudományi kutatómunka alapozta meg. A XX. szazadban világszerte nagy erőfeszítéseket tettek a bűnözés társadalmi okainak megismerése érdekében. Magyarországon ilyen kutatások a hidegháború után, az 19óO-as évek közepén kezdődhettek meg újra. Ezek eredményei sokáig egyáltalán nem, vagy csak nyomokban hasznosultak a büntetőpolitikában. A kriminálprevenció fogalma a rendészeti feladatok körében jelent meg, ami kizárta a közgondolkodásból, hogy ezen a téren a civil társoda-lomnak is volnának teendői. A bűnmegelőzési feladatok meghatározásával és koordinációjával megbízott állami szervezetek sajnálatosan kevés eredményre jutottak a 70-es és 80-as években. Az 1990-es rendszerváltozás utáni első évtizedben az ismertté vált bűncselekmények számának megsokszorozódása és o bűnözés szerkezetében bekövetkezett változások elsősorban a bűnüldözés és a büntető igazságszolgáltatás hatékonyságára irányították a figyelmet. Az 1995-ben létrehozott Országos Bűnmegelőzési Tanács (OBmT) gyenge teljesítménye azt sugallja, hogy az abban részt vevő állami szervezetek — minisztériumok, főhatóságok — továbbra sem találták meg helyüket az elsősorban rendőrségi feladatnak tekintett bűnmegelőzésben. A lakosság körében is tovább élt az a meggyőződés, hogy a bűnözés okozta problémákat a rendőrségnek kell megoldania. Ha pedig a rendőrség erre egyedül nem képes, akkor saját biztonsága és nyugalma érdekében célszerű létrehozni valami hasonlóan erélyes fellépésű civil szervezetet. A polgárőr egyesületek alapi'tó okirataiban ezért különös hangsúllyal szerepel a bűnmegelőzés. A 2002-ben hivatalba lépett kormány kinyilvánította, hogy a közrend és a közbiztonság javítása érdekében az eddiginél differenciáltabb válaszokat kíván adni a bűnözés mértékében és szerkezetében bekövetkezett változásokra. A büntetőpolitika átfogó reformja szükséges, de nem elégséges válasz a rendszerváltás óta eltelt másfél évtized új keletű problémáira. A társadalom teljes szövetrendszerében keletkező bűnözés nem fékezhető meg pusztán büntetőjogi eszközökkel, mert a bűnüldözés és a büntető igazságszolgáltatás teljesítőképessége véges. Világossá vált, hogy a végrehajtandó szabadságvesztés az esetek egy részében arónytala- Belügyi szemle 5