Fundamentum 2004/4. [antikvár]

ANULMÁNY „Az információs jogolc meghatározásának lényegi kérdése nem az, hogy egy szervezet »kormányzati jellegű-e«, vagy hogy olyan funkciókat lát-e el, amelyek korábban valamely kormányszervhez tartoztak. Inkább azok a fontos kérdések, hogy egy szervezet működése okozhatja-e az alapvető érdekek igazoladan sérelmét, és hogy az átláthatósági követelmények alkalmazásával elkerülhetők és megelőzhetők-e ezek a sérelmek." (Alasdair Roberts) „Minél többet vitatkoznak, minél többféle nézet jelenik meg, annál autonómabbak lesznek az emberek. Fel kell tenni azonban a kérdést: valóban így működik a modern demokrácia.? Valóban elvonatkoztat-e a ténylegesen létező, történelmileg kialakult és történelmileg terhelt diskurzusközegtói az Alkotmánybíróság, vagy inkább abban nincs egyetértés a becsmérlést büntetni kívánó Országgyűlés és az Alkotmánybíróság között, ahogyan a ténylegesen létező kommunikációs hálót értékelik.?" (Sajó András) Alasdair Roberts A közszféra közelmúltbeli átalakítását a közszolgálatnak szentelt új szervezeti formákkal való kísérletezési kedv jellemezte. Nagy, több funkciót ellátó kormányzati szerveket szakosított intézményekre osztottak, amelyeket szerződésszerű kapcsolat fűz a végrehajtő hatalomhoz. A kormányzaton belüli egyes funkciókat állami tulajdonban lévő vállalatokra ruházták át, amelyeket néhány esetben privatízáltak is. Más tevékenységek végzésével profitorientált és nonprofit magáncégeket, vagy külön erre a célra létrehozott hibrid szervezeteket bíztak meg, amelyek bizonyos szempontból „magánnak", más szempontból „közigazgatásinak" tekintették magukat. Némely közszolgálati teendő esetében a kormány lemondott minden felelősségről, és helyette inkább olyan piac kialakítását választotta, melyet magáncégek alkotnak, és amelyeknek egyáltalán nincs szervezeti vagy szerződéses kapcsolata a kormánnyal.' Az átalakítás mögött álló filozófia merőtien pragmatikus és nyitott a kísérletezésre. Anthony Gid-dens szavaival ez a „szervezeti pluralizmus" elmélete.^ Ennek a gyakorlatnak az elterjedése azonban aggodalmakat is szült a közérdeket meghatározó és megvalósító eszközök feletti ellenőrzés erodálódásával kapcsolatban. A kritikusok amiatt aggódtak, hogy a politikai vezetők kevesebb hajlandóságot mutatnak majd a felelősségvállalásra a függeden vagy szerződéses viszonyban álló szervezetek által okozott hivatali visszaélésekért, és hogy a „közszolgálati erkölcsiség" üzleti szellemmel való helyettesítése a pártatlanság, becsületesség és feddhetetlenség iránti közömbösséget okozhat. Mások attól tartottak, hogy a magáncégek kikerülhetik az alkotmányos garanciákat vagy a közigazgatásra vonatkozó egyéb törvényi szabályozásokat, illetve hogy hatalmi helyzetükből fakadóan ezek az új típusú szervezetek a közigazgatás területén túlságosan nagy befolyást biztosítanak a megerősödött érdekcsoportoknak. Ezekhez az aggodalmakhoz kapcsolódik egy másik is, ami az információhoz való joggal kapcsolatos, amely lehetőséget biztosít az állampolgárok számára, hogy betekinthessenek a közintézményekben tárolt információkba. Az elmúlt harminc évben az informá- cióhoz való jogot biztosító törvények gyorsan meghonosodtak a fejlett demokráciákban, és legfőljb alapelvük - a közigazgatás áttekinthetősége - a jó közigazgatás alapszabályaként rögzült.' Mindemellett az átstmkturálás aláásta számos, az információhoz való hozzáférést biztosító törvény hatékonyságát. Ezek a törvények eredetileg kormányzati közigazgatási egységekre vonatkoztak, vagy olyan szervezetekre, amelyek szorosan kapcsolódtak ezekhez az egységekhez. Amikor ezeket kvázi kormányzati vagy magáncégek váltották fel, a törvények hatóköre lecsökkent. Manapság számos közigazgatási funkciót olyan szervezetek látnak el, amelyek nem felelnek meg a kormányzati szervek számára előírt átláthatósági követelményeknek. Nincs konszenzus abban, mi volna a probléma megoldása. A jelenlegi törvények igen változatosak a széttagolt közigazgatás számos összetevőjének kezelését illetően. A válaszoknak ez a sokfélesége az információs jogokra vonatkozó törvények valódi hatóköréről alkotott elképzelésekben rejlő mélyebb zavarodottság bizonyítéka is lehet. Ennek az írásnak a célja, hogy megadja az információhoz való jog elismertetésével kapcsolatos kérdések megoldásának kereteit Amellett érvel, hogy az információhoz való jogot általában el kell ismerni ott, ahol a szervezeti átláthatatlanság az állampolgárok alapvető érdekeit sértené. Valójában ez a logika bizonyíthatóan megalapoz számos, már meglévő információs jogot, mint amilyen a fizikai és gazdasági biztonsághoz, a magántitok megőrzéséhez való jog vagy a szavazati jog. Az átláthatóság követelményei arra is szolgálhatnak, hogy az állampolgárok számára lehetőség nyíljon bizonyos alapvető érdekeknek mint alapjogoknak az érvényesítésére. Az információhoz való jogok ilyen megközelítése, mint maga a strukturális pluralizmus elmélete is, alapvetően pragmatikus és nyitott a kísérletezésre. Elveti a magán- és közszféra megkülönböztetésének klasszikus liberális hangsúlyozását, felismeri, hogy az alapjogokat sértő hatás egyformán származhat mindkét szférából, és ott építi ki az információhoz való jogokat, ahol ilyen veszélyek lehetősége felmerül. * Az írás angol nyelvű eredeti változata hozzáférhető a http://faculty.maxwcll.syr.edu/asrobcrts/ webhelyen. fundamentum / 2004. 4. szám TANULMÁNY/5