Meglátni és megveretni [antikvár]

„Ahogy kezdtünk Nyugatnak számítani, egyre több menekült érkezett vagy „akadt el" Magyarországon. Zömüket kitoloncolta az állam. A mi dolgunk volt őket hazarepíteni. [...] Volt, hogy százharminc menekültet kísért huszonnégy kommandós. A maradék helyeken a slepp ült: a határőrség összekötője, a belügy embere, a Pénzügyminisztérium képviselője. Egytől egyig az első osztályon konyakozgatva. Szerettük őket nagyon. [...] Élvezték az urak a jutalomutat, egészen addig, amíg az egyik fuvar közben, Afrika felé, tízezer méteren ki nem tört a lázadás. Amíg mi a népet csépeltük, a piás összekötők hátra sem mertek nézni. Tudni sem akarták, mi történik. Talán struccot kaptak vacsorára."