Munkajogi normatív értékek és a neoliberális globalizálódó gazdaság [antikvár]

BEVEZETÉS Ebben a tanulmánykötetben a munkajog egyes intézményeinél jelentkező azokat a jogalkotási és jogalkalmazási problémákat igyekszünk az intézmények dogmatikai sorrendjébe helyezve feltárni, amelyektől nem mentes a hazai jogunk. Az első ilyen terület a kollektív munkajogon belül az érdekegyeztetési jog, és a kollektív (tarifa) szerződés, ahol egy nagy kiterjedésű joghézag áll fenn. Nincsenek ugyanis rendezve a munkáltatói a munkáltatói érdekvédelmi szervezetek jogai és kötelezettségei, valamint reprezentativitásuk és koa-lícíóképességük, csak a szakszervezeteké, azonban az is csak vállalati szintre érvényesen. Az érdekegyeztetési-tarífatárgyalásí fórumrendszer is csak országos érdekegyeztetésként nyert rendezést, de ott ís hézagosan, viszont a Munka törvénykönyve (Mt.) az ágazati és a területi érdekegyeztetési fórumokról, valamint az ottan jelentkező reprezentativitásról nem beszél. Két törvénytervezet született e kérdésben, ami részben előremutató, részben azonban több tekintetben vitatható. Hasonló a helyzet a kollektív (tarifa) szerződésnél is, amelynél az országos, az ágazati és a területi jellegű inter-organizációs szerződésé, valamint a megkötésükkel összefüggő reprezentativitási feltételek egyáltalán nincsenek kidolgozva, csak a vállalati szinten megkötésre kerülő íirma-kollektívszerződésé. Az üzemi tanács esetében a leglényegesebb kérdéskör, azaz a jogosítványainak a rendezése teljesen elnagyolt, az együttes döntési joga pedig csak formális. Az üzemi tanács belső szervezeti felépítésének a rendezése sem kielégítő, az egyes ügyekre létrehozható bizottságokról egy szó sem esik, a póttagi funkció kialakítása pedig egyenesen rossz. Ugyanakkor az ehhez képest kevésbé fontos kérdések (jelölés, választás, visszahívás) aprólékos, sőt bizonyos mértékig bürokratikus szabályozást nyert. A munkaügyi érdekvitákkal összefüggő közvetítés, egyeztetés, és döntőbíráskodás másképpen van rendezve az Mt.-ben, ahol a német modell érvényesül és más módon egy háromoldalú megállapodásban az Mt.-n kívül, ahol az angolszász jelleg (brítt és amerikai) a domináns. A két rendszer kiüti egymást és ezért egyik sem működik megfelelően. A munkaküzdelem különálló törvényi rendezése ugyancsak elavult és hiányos. Nincs megfelelően rendezve az elégséges szolgáltatás biztosítása, a kizárásról (looc out) pedig a jelenleg hatályos sztájk-törvény (1999:VII. tv.) egy szóval sem tesz említést.