Nagyfőnök [antikvár]

ELŐSZÓ A CSALÁD ZÁRT TEMETÉST AKART. A hozzátartozók nem szerették volna, hogy Drobilich Gábor utolsó útján a valaha vibráló magyar alvilág színejava megjelenjen, és a gyászszertartás a mára jobbára letűnt, öregecske zsiványok országos találkozójává silányuljon. Mert mégiscsak egy legendás figurát búcsúztattak 2020 júniusában Siófokon. A hatvanhat évesen elhunyt Drobilich - más, nála kevésbé fajsúlyos bűnözővel ellentétben -nem számított afféle gengsztercelebnek, de az alvilágban nagyon is fontos szerepet játszott. Életútja megkerülhetetlen, ha a magyarországi szervezett bűnözés kialakulását és fejlődését akarjuk megérteni. Fiatal betörőként a hetvenes évek derekán működő, a korabeli sajtóban Négy Páncélosnak nevezett betörőbandában kezdte. A kilencvenes években az olajos alvilág csúcsán állt a legnagyobb hazai olajkereskedő cég, az Energol Rt. vezetőjeként. És az olajszőkítés korszakában ő karolta fel az akkor még csak a húszas éveit taposó bűnözőt, Portik Tamást, aki szinte apjaként tisztelte. Ám a tisztelet idővel elhalványult, kapcsolatuk megromlott, végül az egykori mentor és mentorált már ki nem állhatta egymást. Az viszont biztos, hogy Drobilich halálhíre az ekkor már nyolc éve börtönben raboskodó Portik Tamáshoz is eljutott. És talán volt oka a hír hallatán megkönnyebbülni. Drobilichnak szép halál jutott. Egy nyári délután, miután hazatért, ledőlt pihenni, elaludt, majd soha többé nem ébredt fel. Ebben az időben a börtönben ülő Portik