A bankrendszer elfoglalása [antikvár]

Ahogy a pénz használata átszövi a modern társadalmakat, a bankrendszer működése is mindenütt érezteti hatását: biztosítja a gazdaság olajozott működését, a fejlődéséhez szükséges hiteleket, pénzforgalmi szolgáltatásaival kényelmesebbé teszi az életünket. Ha gondok merülnek fel benne, azt többnyire az egész társadalom megsínyli: akár már egyetlen bank csődjének dominóhatása súlyos válságot idézhet elő. A pénzintézetek alapítását ezért törvényben előírt - a szükséges tőke biztosítására, valamint az alkalmatlan vezetők és érdekkonfliktusos tulajdonosok kiszűrésére hivatott - feltételekhez kötik. Folyamatos működésüket is szigorú előírások szabályozzák, amelyek betartatásáról a kormányok rövid távú érdekein (elvileg) felülemelkedni képes hatóságok gondoskodnak. Ám nagy a csábítás a politikai vezetés számára, hogy a társadalom érdekével szemben is a maga hatalmi céljaira használja a bankrendszer egy részét vagy egészét. Az ilyen kísértésnek a szektor intézményes védelme szabhat gátat: a pénzintézeteket szabályozó és felügyelő hatóságok autonómiája, függetlenségük a kormányoktól, politikai pártoktól és gazdasági csoportoktól. Könyvemben nyomon követem, hogyan viszonyult a rendszerváltozás utáni politikai hatalom a hazai bankrendszerhez. A korábbi kormányok bankpolitikáját is áttekintve próbálom felderíteni, miért tartotta a 2010-ben hatalomra jutott Orbán-kormány különösen fontosnak, hogy uralma alá vonja a bankszektort, beleértve a monetáris politikát alakító és a pénzintézetek felügyeletét is ellátó Magyar Nemzeti Bankot. Igyekszem megvilágítani a politikai hatalom erre irányuló törekvéseit, és e téren elért eredményeit a saját, illetve a magyar társadalom szempontjából is értékelem. Mivel a bankszektor elfoglalása során tapasztalt módszereket más, stratégiai