A béke anatómiája [antikvár]

Előszó Konfliktusok mindig is voltak, vannak és lesznek. A munkahelyeken, otthon a családokban, a közösségekben gyakran adódnak ellentétek. A gond csak az, hogy túl kevesen tudják, hogyan kell ezeket kezelni. A Stanford Egyetem 2013-ban megjelent, Executive CoachingSurvey című kiadványában például felmérés igazolja, hogy a cégek ügyvezető igazgatói, elnökei leginkább konfliktusmegoldó képességüket szeretnék fejleszteni. Ha szülőkkel végeznének ilyen felmérést, valószínűleg hasonló eredmény születne. De ha ilyen nagy a szükség a konfliktuskezelő képességre, akkor miért olyan nagy a zűrzavar körülötte? Az ok az, hogy a konfliktusok során, ahogy a bűvészmutatványoknál is, az igazán lényeges mozzanatok akkor történnek, amikor az ember nem figyel. Azt feltételezzük például, hogy a konfliktusban álló emberek megoldást akarnak. Ez azonban csak részben igaz. Az agresszív gyerekek szülei azt akarj ák, hogy az agresszív magatartás szűnjön meg; a zsarnoki főnökök beosztottjai is a zsarnokoskodás végét szeretnék elérni; a meggyengült nemzetek polgárai nyilván arra vágynak, hogy tisztelettel bánjanak velük. Vegyük észre azonban, hogy a konfliktusban álló felek ugyanazt az eredményt akarják elérni: azt, hogy a másik fél magatartása, hozzáállása változzon. Vajon ezek után meglepő-e, hogy a konfliktusok fennmaradnak és a probléma sem múlik el? Kiderült, hogy a konfliktusban álló emberek valamit még a megoldásnál is többre értékelnek. A béke anatómiája megmutatja, mi ez a valami, és rámutat arra, hogy az otthoni, munkahelyi és világpolitikai konfliktusok eredője azonos. A könyv megvilágítja továbbá azt is, hogy módszeresen félreértjük a konfliktus okát, és akaratlanul is állandósítjuk azokat a problémákat, amelyekről azt hisszük, hogy épp megoldani próbáljuk őket. E könyv első kiadása 2006-ban jelent meg. Azóta közel húsz nyelvre fordították le, klasszikus bestseller lett a konfliktusmegoldás