A Bokros-csomag mítosza és a valóság [antikvár]

Bevezetés helyett: Bokros Lajost miniszterelnöknek? A hajam szála az égnek állt, amikor meghallottam az egyik tv-adásban, hogy Stumpf István, az Orbán-kormány egykori kancellária-minisztere Bokros Lajost látná szívesen a kormányfői székben! Stumpf szerint „Bokros már bizonyított!" Nos, egyetértek. Bokros már egyszer bizonyította teljes alkalmatlanságát, közgazdasági dilettantizmusát. Majdnem egy nemzet rokkant ebbe bele! Ez a könyv éppen erről fog szólni! Az 1995. március 12-én meghirdetett Bokros-csomag pont arra volt jó, hogy a következő időszakban megint elodázzuk a szükséges valódi reformokat, az államgépezet karcsúsítását, az elavult gazdasági makroszerkezet átalakítását. Már akkor látható volt, hogy hamarosan ismétlődik az egész, és jöhet az újabb (értelmetlen) „csomag", hiszen nem a (túl)fogyasztás a problémák oka, tehát fiskális restrikcióval nem lehet kezelni a magyar gazdaság krónikus bajait. A Bokros-csomag kétes eredményeként a magyar gazdaságpolitika megint kapott tíz évet a valódi reformok elodázására. Most, tíz év múltán az államháztartás hiányának kezelésére a közgazdász guruk ideértve a Világbank és az IMF szakértőit is máris kínálják a „régi, jól bevált receptef, a nadrágszíj-meghúzást. Eddig sem volt értelme, most sem lesz! A magyar munkavállaló (a humán tényező) a teljesítményhez képest is messze alulfizetett, alulértékelt. Tehát 11