A középkori kereskedelem története [antikvár]

I. RESZ I. fejezet BEVEZETÉS A KERESKEDELEM TÖRTÉNETÉNEK ÁTTEKINTÉSE A műveltség legalacsonyabb fokán a család kielégítette az ember minden szükségletét, másokra nem szorult, másokkal nem érintkezett; aki nemzetségéhez vagy törzséhez nem tartozott, az rá nézve idegen, azaz ellenség volt. Mikor az igények megnövekedtek, rászorult az ember másokra is és pedig nemcsak törzséhez tartozókra, hanem a törzsön kívülállókra is. Lassankint rájött, hogy reá nézve hasznosabb, ha a rablást, zsákmányolást barátságos érintkezéssel helyettesíti s így kifejlődött az a szokás, hogy egyik ember a maga termésfeleslegét átadta a másiknak, ki abban a cikkben hiányt szenvedett, hogy viszont ő is részesedjék más ember termésfeleslegéből, amelyet nem tudott nélkülözni. így jött létre az áruk kicserélése, vagyis a kereskedelem. A kereskedelem kezdetben cserekereskedés volt s csak idő folytán jött divatba a pénz, mint legmegfelelőbb csereeszköz. A kereskedelem hatalmas tényezővé vált, mely, míg egyrészt népeket kötött össze az egymásra utaltság szálaival, másrészt az embernek az anyagiak után való vágyát a legteljesebb mértékben kielégíthette; tényező lett, melyen országok jóléte, népek sorsa fordult meg. Az ókor hatalmas országaiban, Assyriában, Babyloniában, Egyiptomban a hatalom és a gazdagság főforrása a kereskedelem volt; a kicsiny Fenicia, mint kereskedőállam vált szerepetvivővé a gazdasági élet és a műveltség terén; Athén fénye és jóléte s közvetve lenyűgöző kultúrája is iparból és kereskedelemből fakadt s míg a római légionárius fegyverrel meghódította távol tartományok népeit, a római kereskedő erős szálakkal fűzte ezeket a központhoz. Theodosius után két részre oszlott a római birodalom: a nyugati latin és a keleti görög részre. A nyugat csakhamar ifjú, germán népek tömegeit veszi fel és teljesen átalakul, míg a keleti megtartja összeköttetését az antik világgal.