Bővebb ismertető
ElŐSZÚ
Nagy vonalakban 1804 - az emberiség létszáma ekkor érte el az egymilliárd főt - és 1960 között, amikor az emberiség létszáma hárommilliárdra duzzadt, számos ország jött létre. A gyarmati rendszer felbomlását, a bolygó népességének növekedését, a gyorsabb utazás és kommunikáció lehetőségét világszerte új országok születése kísérte. Szinte pattogatottkukorica-sze-mekként bukkantak elő az újabb és újabb önálló államok. 1776-ban megalakult az USA, 1810-ben Chile és Argentína, 1822-ben Brazília, 1861-re megszületett az egységes Olaszország, 1867-ben létrejött Kanada, 1871-ben Bismarck nevéhez fűződött Németország egyesítése, 1901-ben Ausztrália államszövetség lett, Dél-Afrika 1910-ben jelent meg a térképen, az 1911-es vucsangi felkelést követő forradalom során megszületett a Kínai Köztársaság, a Monarchia 1918-as összeomlását követően jött létre Ausztria és Magyarország, 1932-ben született meg Irak, 1945-ben Indonézia, 1947-ben India és Pakisztán, 1949-ben jött létre a Kínai Népköztársaság, és így tovább.
Az országoknak ezt a születési folyamatát a nemzeti önrendelkezés megnyilvánulásának nevezik. 1918 januárjában meghirdetett 14 pontjában Woodrow Wilson amerikai elnök hangoztatta, hogy az „önrendelkezés" nem üres frázis, hanem a cselekvés parancsoló alapelve. Ezt követte 1945-ben az ENSZ Alapokmányának elfogadása, amely az önrendelkezéshez való jogot a nemzetközi jog és diplomácia keretébe helyezte. Ennek alapján a népeknek - az egyenlő jogok elve alapján - joguk van beavatkozás nélkül dönteni szuverenitásukról.
Legtöbbünk számára az országok létrejötte által fémjelzett korszak immáron a múlt ködébe vész, amely alól kivételt Kelet-Európa jelent, hiszen itt több ország született újjá a berlini fal 1989-es leomlása után. Az idő távlatából szemlélve talán furcsán hangzik, hogy emberek egy csoportja összegyűlhet, és pusztán akaratuk alapján létrehozhatnak egy olyan hatalmas szervezetet, mint amilyen mondjuk egy ország. Mégis, látnunk kell, hogy ez a múltban újra és újra megtörtént.