Értekezletek [antikvár]

Társadalmi-gazdasági fejlődésünk egyik alapvető feltétele a vezetési munka hatékonyságának növelése. Ennek számtalan összetevője közül a vezetési módszerek egyikét, az értekezletet emeljük ki és e jegyzetben ezzel foglalkozunk. Az értekezletre fordított idő a vezetők időgazdálkodásában is jelentős szerepet játszik (10). Vállalatoknál végzett empirikus kutatásaink azt mutatták, hogy a felsővezetők tényleges munkaidejüknek mintegy 20-30%-át értekezleten töltik. Ebbe az időhányad-intervallumba az átlagértékek estek és ez azt jelenti, hogy jelentős azon vezetőknek a száma, akik munkaidejük 40-50%-át töltik értekezleteken. Ezzel kapcsolatban nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy hazai vizsgálatok szerint a felsővezetők tényleges munkaidejének átlaga 10 óra körül van. A vezetők körében eléggé általános az a vélemény, hogy túlterheltségük egyik döntő forrását az értekezletek képezik. A mi álláspontunk az, hogy csak a szakszerűtlenül előkészített és levezetett, továbbá a felesleges értekezletek váltják ki a túlterhelés érzetét, és „mérgezik meg" órákra, napokra a résztvevők hangulatát. Ilyen, a szakszerűtlenségből fakadó jelenségek például az alábbiak: - A résztvevők előtt nem világos az értekezlet célja. - Nincs összhang az értekezlet célja és a résztvevők összetétele (kiválasztása) között. - A résztvevők hiányosan készülnek fel az értekezletre, nem megfelelő az írásos előterjesztés. - Az értekezlet résztvevői eltérnek a tárgytól, hosszúra nyújtják mondanivalójukat. Az érdemi munkát üres fecsegés váltja fel. - Az értekezlet végén nem derül ki, hogy a kollektív munkának mi az eredménye és mi a további teendő. - Az egyes értekezletek tartalmi vonatkozásokban átfedik egymást.