Kereskedelmünk és iparunk az 1929. évben [antikvár]

AJ ÁLTALÁNOS RÉSZ. I. Pénzügyek. a) Államháztartás. Az 1928/29-es állami zárszámadás szerint úgy a közigazgatási kiadások, mint a bevételek megközelítik az 1 milliárdot. A kiadások tényleges összege 974.4 millió, a bevételeké 983.9 millió, a felesleg 9.5 millió. E zárszámadási eredményekkel az állampénzügyi gazdálkodás oly időszaka zárul le, amelyet a bevételeknek váratlan emelkedése és a kiadásoknak ehhez a színvonalhoz néhány év alatt való felsorakozása jellemez. A kiadási keret megtörtént fokozatos nagyarányú tágítása azt bizonyítja, hogy a pénzügyi kormányzat az 1 milliárdot megközelítő bevételi összeggel — amely úgy az 1920/27-es, mint pedig a következő budget előirányzatát több, mint 230 millióval meghaladta, —- mint állandó jellegű eredménnyel számolt, noha az előirányzatokkal szemben mutatkozó többletercdmény túlnyomó részben a vámjövedékből, forgalmi adók- és illetékek hozamából keletkezett, oly forrásokból tehát, amelyeknek bőséges rendetmentje —- mint azt több alkalommal kifejtettük, — nem feltétlenül bizonyítja a nemzeti jövedelem és vagyon, valamint a teherbírás megnagyobbodását. A bevételek felszökkenése túlságosan meredek vonalú, az említett kincstári jövedelmi források hozamnövekedése az átlagtól oly feltűnően elütő és egyoldalú volt, amellett a jövedelem- és vagyonadóhozam — bárha csak kis mértékű, — de oly határozott hanyatlást mutatott, hogy —- magától értetődőleg — a tőkeimport és a megindult beruházások speciális okát kellett feltételeznünk, mint igazi hatóerőket a beállott pénzügyi fejlemények magyarázatára. A kincstári bevételek e sajátságos megduzzadását így kellett értelmeznünk annál is inkább, mert hiszen, ha a világpolitikában szempontunkból határozottan javult is a helyzet, a békeszerződések szerencsétlen gazdasági és pénzügyi hatásai úgyszólván egész Európában még mindig, szakadatlanul fájóan -mutatkoznak; a kiegyensúlyozatlanság a termelésben, a forgalomban, a hiteléletben és a fogyasztásban világjelenséggé vált, amelynek jelei Amerikában As kifejezetten feltalálhatók. A mezőgazdasági válság hatásai az egész világon fokozódnak és ennek az egyetemes bajnak kisugárzó erejét hatványozottan érezzük mi, akiknek gazdasági boldogulása sokban függ a mezőgazdaság gyümölcsöző tevékenységétől. Iparunk és főleg pedig kereskedelmünk intenzíven szenved ez állapot súlya alatt; a fő feladat volna most elsősorban a nyomasztó közterhek csökkentése, aminek azonban logikai előfeltétele kiadási politikánk alapos revíziója. A tényleges állampénzügyi helyzet az utóbbi négy év alatt úgy alakult, hogy a kiadások lépcsőzetes emelkedése ellenére még mindig maradt egylOO—150 milliós összeg a beruházások folytatására, és ezért hivatkozás történhetett arra, hogy a gazdasági alanyoktól elvont összeg egy tekintélyes része pro-