Külföldi tőkeberuházások Közép-Kelet-Európában [antikvár]

Az elmúlt száz év során a világgazdaság motorjának szerepét a külkereskedelemtől egyre inkább a külföldi működőtőke-kivitel vette át. Ez a megállapítás nem csak azért igaz, mert a működőtőke-kivitel több, mint kétszer olyan gyors ütemben nőtt az elmúlt negyed évszázadban, mint a termékek és javak külkereskedelme vagy a világ összes nemzeti jövedelme, hanem azért is, mert a működőtőke-kivitel igen fontos eszközévé vált az elmaradt periféria országok felzárkózási törekvéseinek is. A gazdasági fejlődésben elmaradott és a gazdasági fejlődés felgyorsításához szükséges tőkének, technológiának, vállalkozói-vállalatvezetési ismereteknek és képességeknek híjával levő, a mind inkább egységesedő világgazdasági rendszer perifériájára szorult országokban az államilag vezérelt, erőltetett belső erőforrás-felhalmozáson, illetve külföldi hitelfelvételen alapuló szocialista felzárkózási kísérlet kudarca után a huszadik század végén a döntéshozók egyre inkább úgy látják, hogy a felzárkózásnak csupán egyetlen útja áll nyitva, nevezetesen a külföldi működő tőke minél nagyobb méretű importja. Ezen országok vezető közgazdászai és társadalomtudósai - kevés kivétellel - egyetértenek abban, hogy e tőkeimport révén nemcsak a hiányzó tőke, valamint technológia és szakismeret pótolható, hanem lehetőség nyílik a domináns gazdasági régiókba, illetve tágabban véve, a fejlett országok világgazdasági rendszerébe való integrálódásra is.