Légy az én palimadaram [antikvár]

Antalffy Tibor 1933-ban született Budapesten. Már óvodáskorában megfigyelhető volt, hogy mindig ő kapta a repetát, amikor a többieknek már rég aludni kellett. Elemi iskoláit is a Fővárosban járta. Tízórait rendszeresen nem vitt az iskolába, a társaiét ette. Cserébe híres emberek fényképét adta, amiket osztálytársai történelem könyvéből vágott ki a tanítónéni ollójával. Tizennégy évesen rendezi meg élete első tomboláját. Főnyeremény egy cserkésztőr, amit legjobb barátja nyer meg egy ingyenjeggyel. Később a nyereményen osztoznak. Övé lesz a tőr, barátjáé a tanulság. Középiskolás évei egybe esnek a fordulat éveivel. Szülei önként kitelepülnek. Így a serdülő fiút aligha voltak képesek ellátni megfelelő mennyiségű zsebpénzzel. Szerzőnk a mindennapi betevő mozijegyeit kártyán nyeri. A négy középiskolás év alatt - korabeli feljegyzések szerint - egyetlen egy piros ultit veszített el, amikor az érettségi banketten a párttitkár is beszállt egy fordulóra. Gyermekkori ideálja a névtelen utcai (Zug)árus, akinek mindig akad egy-egy palimadár a horgára. Még alig húsz éves, amikor nem tud dönteni, melyik jelmondat mögött húzódik meg nagyobb életbölcselet: "Ha egyszer sikerül már nem fizetek rá." vagy "Ha mindenkit csak egyszer tudok becsapni, akkor se fogok soha a tízmillió végére jutni." Végül egy harmadik mellett dönt: "Sose voltam olyan szegény, hogy ne tudtam volna bármit ígérni." Megígéri tehát önmagának, hogy milliomos lesz és ebből kifolyólag 1956-ban külföldre távozik. Itt megtanulja, hogy csak két dologtól kell rettegnie: a rendőrségtől és a honfitársaitól, de a rendőrségtől csak akkor, ha valamit elkövet. Hamarosan tőzsdézni kezd, más pénzén. Így a veszteség se az övé. Ezt követve felcsap ingatlan ügynöknek, telek spekulánsnak, opál bányásznak, krokodil vadásznak, sőt néhány napig alkalmazást talál egy kaszinóban is. Az INTERPOL csak azért nem körözi, mert soha semmi nem bizonyítható rá. A hetvenes években újra Magyarországon üti fel a fejét. Helyesli a tetemes külföldi kölcsönök felvételét, mert tapasztalatai szerint sose azt fizeti vissza, aki elkölti. Látszatra közveszélyes munkakerülő, de valójában egész jól él, állítólag munkából. A rendszerváltás óta könyveket ír, de még nem figyeltek rá fel. Ezt megnyugtatónak ítéli, mert a szürke névtelenség leple alatt hozzászokott a csendes érvényesüléshez.