Magyarország a XX. században II. [antikvár]

Részlet a kötetből: Természetföldrajzi jellemzők Az ország fekvése, földrajzi helyzete és határai Magyarország az északi félgömb mérsékelt éghajlati övében, Közép-Európában, a Duna középső, a Kárpátok-hegyláncai közé zárt legnagyobb medencéjében fekszik. A Kárpát-medence harmadára kiterjedő ország a medencefenék középső, alacsony tengerszint feletti (tszf.-i) magasságban fekvő sík területeit, továbbá nyugati, röghegységekkel tarkított hullámos felszínét foglalja el. Jellegzetesen dunai ország, amely a Nyugat-, Délkelet- és Kelet-Európa közötti átmeneti tájakon osztozik. A századfordulón még az egész Kárpát-medencét kitöltő országterület a trianoni határvonalak meghúzásának következményeként a medence középső térségei felé húzódott vissza, és szomszédaink felé minden irányban nyitottá vált. Nagytájaink emiatt az országhatáron túl is folytatódnak és az ily módon kialakult, szabálytalan hatszög alakú országterület nem alkot önálló természetföldrajzi egységet.