Mezőgazdasági szaktanácsadás [antikvár]

1. A mezőgazdasági szaktanácsadás fogalma, célja A mezőgazdasági szaktanácsadással kapcsolatos alapirodalom áttanulmányozása során a szaktanácsadás definíciójának számos változatával találkozhatunk. Ezekből kiderül, hogy nagyon nehéz, illetve nem is lehet egy rövid, ugyanakkor mindenre kiterjedő megfogalmazással jellemezni ezt a tevékenységet. Valamennyi szerző csak többszörösen bővített mondattal képes körülírni e fogalmat. A szerzők által megadott definíciók - elsősorban országaik sajátosságaiból kiindulva - a fogalomkör különböző területeire teszik a hangsúlyt. A tanácsadás rendszerét meghatározó négy legfontosabb elem megfogalmazása és alkalmazása teszi egyénivé az adott országban követett szaktanácsadói gyakorlatot. A négy elem a következő: - a szaktanácsadás általános célja, - a szaktanácsadás során alkalmazott stratégiák, - a támogatott ügyfelek köre és - a szaktanácsadás finanszírozási rendszere. Mivel ezek az elemek országonként eltérnek egymástól, ezért érthető, hogy a szaktanácsadás fogalma is eltérő értelmezésit. A leggyakrabban idézett, általánosan elfogadott megfogalmazás szerint a mezőgazdasági szaktanácsadás olyan szolgáltatás, amely oktatási módszerekkel támogatja a vidéken élők szociális, társadalmi és gazdasági fejlődését, elősegítve ezzel életszínvonaluk növelését, valamint a mezőgazdasági élet társadalmi megítélésének javulását. E tág definícióban a legfontosabb elem az életszínvonal növelése, amit oktatással és a hatékony gazdálkodási módszerek átadásával kívánnak elérni. Swanson (1984, Romé) megfogalmazása szerint minden tanácsadói munka célja az, hogy megtanítsa az embereket arra, hogyan éljenek vidéken, hogyan emeljék életszínvonalukat elsősorban önerőből, minimális állami támogatást igénybe véve. Ez a megfogalmazás tartalmában átfogóbb, mint az előző, mivel az csak a vállalkozót, ez utóbbi pedig az egész mezőgazdasági közösséget tekinti a szaktanácsadás célcsoportjának. Ebben az esetben a szaktanácsadó ismereteit arra használja fel, hogy a vállalkozó életvitelét tökéletesítse. Mindamellett, hogy a második megfogalmazás is általános érvényű, különösen igaz az a fejlődő országok tekintetében. Az ott folyó szaktanácsadás nem szorítkozik csak a mezőgazdaságra, hanem jelentős arányban szociális elemeket is tartalmaz. Ezt a kiterjedt tevékenységet már inkább vidékfejlesztésnek nevezhetjük. Az a vélemény, mely szerint a szaktanácsadás az új ismeretek átadása révén segíti az embereket saját problémáik megoldásában, ma már általánosan elfogadott. Amennyiben ez igaz, akkor a tanácsadás oktatási tevékenységként fogható fel. A tanácsadói oktatás színvonala pedig attól függ, hogy az mennyire képes a mezőgazdasági embereket befolyásolni, és mennyire tudja bennük a hatékonyabb termelés iránti igényt felkelteni. A következőkben Kozári (1999, Gödöllő) vizsgálataira hivatkozva néhány elismert szakértő által megfogalmazott definíciót ismertetünk: Hollandia (Niels Röling, a Szaktanácsadás-tudományi Tanszék vezetője, Wageningeni Agrártudományi Egyetem): „A szaktanácsadás az önkéntes tanulás támogatására kialakított rendszer." 11