Bővebb ismertető
ELŐSZÓ
A költségvetés társadalmi rend kifejezője" (A. Wildavsky)
Napjainkban az oktatás újra viták középpontjába került. Most azonban már nemcsak lelkes tanárok és iskolaigazgatók küzdenek a többszörös megkötöttségek hálójában dönteni kényszerülő tanácsiakkal, és nemcsak meddő viták folynak arról, hogy vajon a szakmai koncepciók hibái vagy a pénzügyi kényszerpályák okozták az oktatás mai gondjait. Az elmúlt néhány évben sokkal inkább működő intézményekről, kisérletekről, alternatív képzési módokról, bérvitákról, egyszóval konkrét, megfogható ügyekről lehet véleményt nyilvánítani.
Valami tehát megindult, és ezzel talán minden oktatásban érintett számára nyilvánvalóvá vált, hogy nem elegendő a szakmában, a nevelési kérdésekben jót alkotni, hanem meg kell teremteni az iskola működési feltételeit is. Igaz, már az 1985-ös oktatási törvény is abból indult ki, hogy a viszonyokat, a kereteket kell átformálni és nem a szakmai célokról kell kötelező érvénnyel dönteni.
Ezek a szándékok azonban akkor még nem voltak elegendők a politikai és a gazdasági döntési viszonyok átalakításához. Ehhez, a megkezdett munkát folytatva, pontosan meg kell ismerni azt a közeget is, amelyben az iskola működik, ahol az oktatási döntések születnek. Csak így van lehetőség sikeres iskolai programok megfogalmazására, újfajta oktatásirányítási módszerek bevezetésére, egy másfajta oktatáspolitikai megközelítés alkalmazására.
Ebben a munkában viszont már nem lehet figyelmen kívül hagyni a pénzügyeket. A pénzhiány és a régi költségvetési rend az iskola hétköznapjait, a tanácsi művelődési osztályok tevékenységét és a minisztérium akcióit egyre inkább korlátozzák. Nemcsak az a fontos, hogy mennyi pénz áll rendelkezésre, hanem ugyanennyire lényeges az elosztás, a finanszírozás szabályainak alakulása is: ki fedezi az oktatás költségeit, és hogyan jut-
7