Nemzeti szemléletű olvasókönyv I-II. [antikvár]

Útmutató egy nemzetgazdasági szemléletű olvasókönyvhöz Összefüggő közgazdasági elméletek az emberiség történetének nagyobb részében nem léteztek. Az önellátást folytató közösségelcnek erre nem volt szükségük. Létrejöttük az árutermelés és a csere Idalaku-lásához és tartós rendszerré válásához kapcsolódik. A középkori Itália városállamai, majd a nagy földrajzi felfedezések - Idváltképpen az amerikai földrész meghódítása - adtak nagy lökést a gazdasággal kapcsolatos alapvető kérdések megválaszolásának. A csere (a kereskedelem) ekkor már nagy lendületet kapott országok között, áruk földrészek között is cserélődtek. Legkorábban a katolicizmus találta magát szembe -Idfejezetten erkölcsi és szociális, az áruforgalom növekedéséből szükségszerűen adódó megfontolások alapján - a pénzkölcsönzés etikai kérdéskörével, hiszen el kellett döntenie, hogy az áruk egyre szaporodó kereskedelmében és főként a pénzkölcsönzéssel kapcsolatban, a vallás alapelveit figyelembe véve mi erkölcsös és mi nem. Végleges és főként egyértelmű megoldás sem a katolicizmustól, de a későbbi, reformált keresztény egyházaktól sem született. A kamatszedést hol tiltották, hol inkább arról értekeztek, hogy a kamatnak mi a tisztességes mértéke. Az éppen tisztességtelennek ítélt mértéket büntetni rendelték. Az iszlám vallás viszont eleve tiltja a kamat szedését, a pénzkölcsönző és ügyfele viszonyát kockázati közösségként kezeli. Kifejezett rendszerszerű közgazdasági irányzatnak Európában először a fiziolcratizmust és a merkantilizmust tekinthetjük. A fiziolcraták az új értéket a termelésből keletkeztették, elsősorban a földművelésből. Azt mondták, hogy az emberi erőfeszítést a természet segíti, csak így áll elő új érték. A számulcra sem ismeretlen kamat tisztességének mértékét pedig úgy állapították meg, hogy egy meghatározott összegért meldcora méretű földterület vásárolható, és ezen mennyi földjáradék keletkezik. Ez a járadék lehet a földvásárlásra fordítható pénzösszeg kamatának felső határa. Pénzzel több pénzt nem szabad keresni, mint amennyi járadék termelésére az azonos értékű földterület képes, hiszen a járadék kedvezményezettje is kölcsön adja földjét a bérlőnek, tehát hasonlóan viselkedik a pénzkölcsönzőhöz. Szemben a fiziokratákkal, a merkantilisták az értékek létre- 1 1