Polgári Szemle 2013/1-2. [antikvár]

A siker ma már láthatóFőszerkesztői beköszöntőA 2011. év végére átfogó adatok álltak rendelkezésre Brüsszel fiskális expanziót alkalmazó válságkezeléséről. 2008 és 2011 között a fejlett EU-tagállamok 4700 milliárd euró állami támogatást adtak a bankjaiknak. Arányszámban kifejezve: az összes európai GDP 36,7 százalékát. Az autógyárak tekintetében sem voltak restek. A várt eredmények azonban elmaradtak. Mint az már közismert, nem lett gazdasági fellendülés, sőt, a válság tovább mélyült. Azóta is tart. Az eurózóna GDP-arányos adósságállománya az európai válság előtti utolsó békeév", a 2007. év adataihoz képest jelentősen megemelkedett. 66,3 százalékról 85,3 százalékra nőtt. Ismerve a körülményeket, és azt a tényt, hogy a görög válság, a spanyol, ciprusi bankmentések előtt vagyunk még ekkor jóval időben, a 20 százalékos adóssággyarapodás eléggé lehangoló. Az EU tétova, elhibázott, nem átfogó válságkezelése az összeurópai térséget gyengítette. Európa egésze, mint befektetési célterület, az amerikai, arab, orosz pénzalapok szemében egyre inkább kockázatos, befektetésre már kevésbé preferált célterület lett. Ez nekünk, magyaroknak EU-tagállamként sem jött jól, hiszen a 2010 nyarától az önállóság irányába elmozduló magyar gazdaságpolitika a szabad pénzpiacokról kívánta a szocialisták által a GDP 80 százaléka fölé föltornászott államadósságot finanszírozni. Mint ismert, 2010 nyarán kipateroltuk az IMF-et. Hitele, egyidejűleg gazdaságpolitikai elvárásai nélkül szervezzük állami pénzügyeinket. De a Brüsszelből félrekezelt összeurópai pénzügyek ránk, magyarokra is kihatottak. Ebben a szorult helyzetben Magyarország az IMF-től elővigyázatossági hitelt próbált kérni. Tehát olyan hitelt, amelyet igénybe venni nem akartunk, de jó, ha van, ki tudja, mi lesz még: ha az Európai Unió tovább süllyed, mi már ne süllyedjünk vele. Tehát visszamentünk (volna) az IMF-hez. Lényegében