Régi módon nem élhetünk tovább [antikvár]

A májusi forradalom nem csak szabadságot adott nekünk, de magával hozta egész gazdasági és politikai életünk megváltozását is. Ezzel az átalakulással sok komoly gond és probléma merült fel. A gazdasági élet holtvágányra futott, ezért minden erőnket meg kellett feszítenünk, hogy leküzdjük az összes nehézségeket. itt volt a közellátás sürgető kérdése, a háborús termelés átállítása béketermelésre, a munkaerők kérdése, a kollaboránsok eltávolítása a közéletből, a leromlott erkölcs elleni küzdelem és sok más kérdés. Mindezen háború utáni jelenségeket a lehető legsürgősebben fel kellett számolni s ez bizony nem kis feladat volt.Ilyen körülmények között tért vissza az internálótáborból hatéves fogság után Antonín Zápotocky, Ladislav Zápotocky szabómunkás, az 1878. évi szentmargiti titkos szociáldemokrata kongresszus egyik részvevőjének fia, aki testtel-lélekkel forradalmár, a munkásmozgalommal összenőtt, szilárd, becsületes jellemű, töretlen akaratú férfi volt.A Központi Szakszervezeti Tanács Antonín Zápotockyt egyhangúlag megbízta a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom vezetésével, aki ezt a felelősségteljes munkát, fáradságot nem ismerve, látja el. Látja közéletünk hibáit és a népi demokrácia fogalmának helytelen értelmezését, látja, milyen nehézségeket okoz a köztársaságnak a lezüllött munkaerkölcs, az állampolgári becsület hiánya és emlékezetünkbe idézi V. I. Lenin szavait: A munkások új társadalmat építenek, de nem váltak a régi világ mocskától megtisztult, új emberekké, térdig gázolnak abban." Zápotocky tisztában von azzal, hogy ezek a szavak nálunk is érvényesek és minden erejével segít ebből a régi világból és annak mocskából kilábalni. Ebben az igyekezetében hathatós segítsége az a tekintély, amelyre a munkások közt támaszkodhatik; résztvesz számtalan gyűlésen, tanácskozáson és konferencián oktat, serkent és felvilágosít, tanácsot ad és könyörtelenül ostoroz. Beszámolóinak népszerűsége emelkedik és már lehetetlen kielégíteni minden kívánságot, amelyben kiküldetését kérik. És mégis feltétlenül szükséges, hogy minden dolgozó hivatott személytől hallja, hogy a forradalom nemcsak jogokat, de mindenekelőtt kötelezettségeket is hozott. Mindenkinek hallania kell, hogy: mindenkinek magát kell besorolnia a munkába és nem szabad megvárnia, míg erre mások erőszakolják, hogy a nemzeti egység kincs, amelyet a legalaposabban meg kell védenünk s amelynek megőrzéséért senki sem vonakodhatik áldozatot hozni.