Tigrislovaglás [antikvár]

Egyetemi tanár-közgazdászi pályámon 35 éve oktatok politikai gazdaságtant, makro- és mikroökonómiát, nemzetközi gazdaságtant, közgazdaságtan elmélettörténetét, összehasonlitó gazdaságtant, gazdaságpolitikát, kömye-zet-gazdaságtant, gazdaságetikát. Minden tárgykörnek kimondva vagy kimondatlanul választ kell adni arra a kérdésre, hogy milyen jövőt rejtegetnek korunk gazdasági tendenciái, ritmusai, ciklusai. Ez a társadalomtudomány természetéből fakadó kihívás találkozik - nyilván nem véletlenül - a főiskolai és egyetemi iQúság, de azt is mondhatjuk, minden ember igényével. A környezeti gondok sokasodása, a közösségek felbomlása, az emberi psziché egyre gyakoribb zavarai, életünk keretfeltételeinek rohamos átalakulása (spirituális, etikai, esztétikai, pedagógiai, politikai, jogi, szociális, gazdasági, technikai, természeti vonatkozásban), mind-mind fokozottan az ismeretlen jövő felé irányítják a gondolkodó ember figyelmét. Az ismeretlen jövő valóban ad absurdum ismeretlen, de felgyűlt már annyi kulturális tapasztalat, hogy emlékeztessük magunkat korábbi próféciák, tudományos előrejelzések bizonyos fokú beteljesedésére, és az sem megy ritkaságszámba, hogy belássuk: voltak és vannak olyan döntéshozók és döntéshozatali fórumok, amelyek a „legyen" szándékaikat elfogadható szinten érvényre juttatták. A Tigrislovaglás - avagy a globalitás áfiuma ellen való orvosság című könyv, amit a tisztelt Olvasó kezében tart, az „ez lesz" és az „ez legyen" vonatkozásokban is vállalkozott jövőbeni forgatókönyvek leírására. Célirányosan több mint húsz év óta gyűjti a szerző az adatokat, az ismereteket, a rendszertani és módszertani lehetőségeket, amelyek strukturált rendjétől talán várható, hogy megnyíljon egy olyan eseménytér, amely pl. a XXL század közepének világát vázolhatja. 1995-ben egy háromkötetes makroökonómiai jegyzetkönyv zárófejezetében írtam le először, hogy az uralkodó közgazdaságtan olyan irracionális és etikai szempontból megkérdőjelezhető alapelveken nyugszik, amelyek nem szolgálhatják tartósan az egyetemes emberi kultúrát, gondoljunk pél- 11