Magyar utónévkönyv [antikvár]

A ​nyelv kérdései iránt érdeklődő olvasók a Magyar utónévkönyv hetedik kiadását tartják a kezükben. Ez az első olyan magyar névkönyv, amely 1827 anyakönyvezhető utónevével anyakönyvi és helyesírási normaként szolgál a születési anyakönyvi bejegyzések alkalmával az illetékes szervek, a szülők és az egész magyar nagyközönség részére. A névkönyv az anyakönyvezhető utóneveket nem pusztán felsorolja, hanem névcikkeiben az egyes utónevek eredetéről és jelentéséről is tájékoztat. Feltünteti ezenkívül a hivatalos nevek becézett formáit, anyakönyvezhető rokon neveit, névnapjait, valamint az egyes nevek gyakoriságának ismertetésére az 1967. évi születési anyakönyvi bejegyzések számát. Az utónevek származtatásához feldolgozta a magyar nyelvtudomány gazdag névtani irodalmát, ezenkívül az angol, finn, francia, holland, német és orosz nyelvtudományi szakirodalom legjelentősebb alkotásait; emellett saját származtatásokat is ad. A nyelvtudomány művelői szófejtő szótár értékű, összefoglaló névtani kézikönyvként használhatják; mintegy tízezer becenevével pedig újabb nyelvészeti, névtudományi kutatások forrása lehet.