Retorikai lexikon [antikvár]

A retorika mint a jó beszéd tudománya multidiszciplináris tudomány, amelynek rendszere négy tárgykör kombinációjából épül fel: a szónok feladataiból, a szónoki beszéd részeiből, a szónoki beszéd fajaiból és a perügyvitel jogi vonatkozásaiból. Retorikai lexikonunk (a továbbiakban rövidítve RL) egy ilyen értelemben felfogott retorika fogalmait magyarázza. Mivel a retorika egész rendszerét áthatja a négy stíluserény: az illőség, a világosság, a nyelvhelyesség és az ékesség, természetes, hogy az érthetőség legmagasabb fokára törekedtünk, hiszen az említett négy stíluserény nem öncélú, hanem a közlés érthetőségének és hatékonyságának szolgálatában áll. Ahogyan ez már a fentiekből is kitűnik, a retorika önálló tudomány, tehát nem a kommunikációtan vagy a nyelvtudomány egy részterülete, mert megvan a maga sajátos módszertana és célja, amely megszabja fogalmainak tárgyalási módját is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a retorika rendszere változatlan: ahogyan az ókor századaiban is folytonosan változott és gazdagodott, ugyanúgy történt ez a későbbi korokban, és történik napjainkban is. Mint tudományközi tudomány nem vonhatja ki magát azon változások alól, amelyek résztudományaiban mint önálló tudományokban bekövetkeznek, azonban e változásokat vagy újításokat sajátos rendszeréhez idomítja. Természetes az is, hogy a retorika rendszerének használata is változik egyes korok igényei vagy egyes iskolák sajátos kutatási céljai szerint; ez azonban csak időlegesen érinti a retorika tárgykörét, ami annyit tesz, hogy egyes területi előtérbe kerülnek, mások viszont háttérbe szorulnak, de ettől maga a retorika nem lesz szegényebb, éppen ellenkezőleg: egyre gazdagodik...