A magyar világi nagybirtok története [antikvár]

A magyar történelemirás, dacára sok és bőséges köteteinek, csak nevelő célokat szolgál. A tudományos cél, vagyis az igazság felderitése egészen háttérbe szorul e különben csak másodrangú cél mögött. A történelem pedig csak ugy szolgálhat nevelő célt, ha individuális és ha a szereplő egyéneket e nevelési célnak megfelelő világításban állítja az olvasó elé. Ez okból az ilyen célú történelemírás nem lehet igaz. Ez az oka annak, hogy alig van monográfiáinkon kivül olyan történelmi munkánk, mély az eseményeket az igazságnak megfelelően írná meg. Csakhogy a monográfiák a könyvtárak rejtekeiben húzódnak meg és csak ritkán jutnak történelemmel nem foglalkozó kezébe. A történészek pedig, mint az augurok, óvakodnak a nagyközönséget felvilágosítani arról, hogy vannak olyan könyvek, melyekben az igazság és olyanok, melyekben a szép mesék vannak. A nagyközönség kezébe csak olyan történelmi művek kerülnek, melyekben a mult, mint kívánatos paradicsom; az elhunytak, mint hősök; az események, mint helyes cselekedetek vannak beállítva. Olyan munka, melyben a múltra nézve is az igazság, tehát a mult fogyatékosságai, az emberek hibái is. meg volnának irva, alig van. Ezért a történelemre való sok hivatkozás dacára, alig van nép, mely olyan kevéssé ismerné múltját, mint épen a magyar.