Az uborka szabadföldi termesztése és hajtatása [antikvár]

Magyarországon az uborka termesztésének volumene és jelentősége nem éri el a paradicsomét, paprikáét vagy a vöröshagymáét. Ennek ellenére az uborkán kívül kevés olyan zöldségnövényünk van, amely szinte naponta szerepel étrendünkben. Fogyasztása elterjedt és közkedvelt mind nyers, mind feldolgozott formában, nemcsak hazánkban, hanem az egész világon. Azokban az országokban pedig, ahol a klimatikus adottságok miatt az értékesebb zöldségfélék mint pl. a paprika és a paradicsom szántóföldi termesztése nem lehetséges, az uborka legkedveltebb zöldségnövény. Hazánkban szabadföldön, növényházban, fűtött és fűtetlen fóliás termesztő helyiségekben, újabban pedig váznélküli fólia alatt is jelentős felületen termesztjük. A hazai ellátáson kívül más országokba jelentős mennyiségű uborkát szállítunk nyersen is, de legtöbbet konzervált csemegeuborkaként. A méretes csemegeuborka az egyik legértékesebb zöldségkonzerv exportnövényünk, amelyből a jelentkező igényeket ma már nem tudjuk kielégíteni. Annak ellenére, hogy a méretes uborka szedését jelenleg még nagyobbrészt kézzel végzik, a termőfelülete és a termelési kedv nem csökkent számottevő mértékben más kézimunka-igényes zöldségnövényekhez viszonyítva napjainkban. Sőt, Győr, Pest és Heves megyében, ahol korábban nem termesztettek uborkát, újabb termesztő közrezetek alakultak ki. Sokat fejlődött az utóbbi esztendőkben a fólia alatti termesztés is. Míg korábban elsősorban Gyulán és Szentesen, kisebb felületen pedig a főváros környékén hajtattak uborkát, ma már a hűvösebb éghajlatú megyéink kivételével hajtatása általánossá vált...