Bakonyi erdők, bakonyi évszázadok [antikvár]

Előszó „Néz Veszprém vármegye Balaton tavára, 'S a Bakony erdőnek sok makkú fájára,' Itt Palota, Veszprém, Pápa, Csesznek-vára, Nagy Vázsonykö, 's Somlyó büszke jó borára." A mottóként idézett versike Losontzy István „Hármas kistükre'-bői való, amelyből nemzedékek tanulták Magyarország földrajzát és történelmét. A Veszprém vármegyét bemutató rigmus próbálja a vidék nevezetességeit összefoglalni, köztük a „Bakony erdőnek sok makkú" fáit is. A Bakony a magyar történelemben a „rengeteggel", a végeláthataüan erdőségekkel azonosítva jelenik meg. Innen ered azután a „Bakonyerdő" kifejezés is, amely nyelvünkben időnként tájnévként, többször pedig akár hasonlatként, jelzőként is felbukkan. S a rengeteghez, az erdőséghez a XIX. század romantikája betyárokat, útonállókat, szegénylegényeket kapcsolt. Ennek valóságalapját a tényelegesen itt garázdálkodó rablók adták, de a „bakonyi betyár" kifejezés nem csak a bakonyi zsiványok neveként él ma is a köztudatban. A Bakony földrajzi kísérője a Balaton, s a tapasztalatok szerint a „magyar tenger" is tud igazi betyárként viselkedni. Mindenesetre a Balaton volt az, amely a nagyközönséget vonzotta. A kirándulók pedig már a XIX. században döbbenve látták: a Bakony nem is olyan áthatolhatatlan rengeteg, nem is olyan háborítatlan vadon, ahogyan az a magyar nép képzeletében, a tankönyvekben, netalán a dunántúli költők verseiben él. A jobbágyfelszabadítás után megindult erdőirtás, majd a tagosítás alakította ki a maihoz hasonló müvelésiág-struktúrát a Bakonyban. A magyar erdészet „hajnalán", a XIX. század közepén a Bakonyhoz már nemcsak az erdőkitermelés, a mezőgazdasági célú irtás, hanem az ellenkező irány, az erdőfelújítás, az erdő(vissza)telepítés is kapcsolódott. Nem véletlen, hogy az Ungarischer Forstverein (Magyar Erdészegylet) 1863. évi veszprémi vándorgyűlésén ez a téma már központi helyen szerepelt. A kérdést ugyan nem sikerült maradéktalanul megoldani, maga a felvetés mégis óriási jelentőségű. Mutatja az igényt, hogy a Balaton északnyugati részén nemcsak a kirándulók, hanem maguk az erre hivatott szakemberek, az erdészek is hiányolták az erdőt. A Bakony és a Balaton-felvidék szűkebben vett erdészeti problémáihoz a XX. században a bazaltkő-kitermelés, a bányászat is járult. A hazai természetvédelmi mozgalom kialakulásával egyidőben már nemcsak a bakonyi erdők eltűnése, hanem az egész tájat megváltoztató külszíni bányászat okozta a legnagyobb gondot. S ezen nem segített sem az intézményes természetvédelem megteremtése, sem a XX. század közepén végbemenő társadalmi-gazdasági átalakulás. A Bakonyhoz érdekes módon még egy további, az erdészettel némileg összefüggő, de attól el is vezető kérdés kapcsolódott. Száz éve alapították Hajmáskéren az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb tüzérségi lőterét, majd 1913-ban a Honvéd Kincstári Erdőgondnokságot Királyszálláson. A terület katonai igénybevételre alkalmas jellegéből következően zaj-