Borászati-szótár [antikvár]

Néhány gondolat Gyürky Antal szőlészeti-borászati munkásságáról és annak magyarországi előzményeiről „Régen dolgoznak az emberek és nagy szoigalmatossá^al keresnek ollyan barátságos eszközt, melly rólok minden nyavalyát és erőtlenséget elfordítana, és őket hosszú életűek-ké tehetné. De vallyon a bornál jobbat és alkalmatosabbat lehessen-é ki-gondolniok, én netn láthatom. Vágynák sok hasznos és dítséretes orvosságok, de a borhoz éppen nem ha-sonlítandók, mivel ez nem tsak a testben dolgozik, hanem az elmét-is meg-újítja, s atmak munkáit tsudaképpen segíti. Mitsoda, úgy mond, az élet bornélkiil? A bor az elmének tehetségeit tsudaképpen neveli. A földi unalmok közül kiveszi á tsak nem égbe etneli; jókká, igazakká, bátorokká, ból-tsekké teszi az embereket." (Mátyus István „Ó és új Diaetetica" 1787-1793) A Kárpát-medencében és hegységkeretének belső oldalán a szőlőtermesztés és borkészítés legkevesebb a Krisztus születése előtti II. századba vezethető vissza. A Dunántúl és a Szerémség (Pannónia, Sirmi-um) szőlő- és borvidékei már a Krisztus születése előtti I. században, a római uralom kezdetén jelentősek voltak. .A hunok és az avarok - az a két nép, akinek számos másokkal szemben a magyarság megjelenése előtt sikerült kiterjeszteni hatalmát a Kárpát-medence egészére (IV-V, ill. VI-IX. sz.) - ugyancsak termesztettek szőlőt, fogyasztottak bort, az avarok, közel korabeli följegyzések szerint, néha mértéktelenül. A magyarság nem a Kárpát-medencében, hanem még a honfoglalás előtt, a Kaukázus fekete-tengeri előterében ismerkedett meg a szőlővel és a borral. Szőlőtermesztésre és borkészítésre vonatkozó szavaink többsége török eredetű, a Kazár Birodalomból. így a történelmi Magyarország szőlő- és borgazdasága kétgyökerű: „római" és „kazárország". Árpád-házi, majd Anjou királyaink idejében ún. latinus Orancia, vallon) és a Rajna mellékéről való német vendégek (hospes) gazdagí- E-1