Mezőgazdasági számtan-mértan [antikvár]

ELSŐ RÉSZ S Z A M T A \ I. A L A F .VI Ü V i: L i: T K K i: G lí S Z S Z A \1 O K K A L I. A számlálás és a rízos száinroiulszcr Mindenféle számolás alapja a számlálás. A számlálást íf^'y kezdjük: 1, 2, 3 és így lolytatjuU: 4, 5, 6, 7, 8, 9. I la nincs a kérdezett tárgyból vagy állatból, így jelöljük: 0 (olvasd zérus). lia a brigád használatában öt permetező van, így írjuk: 5 permetező. Ha nyolc mázsa vetőmagot mérünk, így írjuk: 8 mázsa, lla a tsz irodája hat méter széles, így írjuk: 6 méter. A 0, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9 számok tehál azl jelölik, hogy hány darab, hány mázsa, hány méter, azaz hány (Qíjscg van a megszámlált tárgyból vagy állatból, a megméri termékből és így tovább. I'2zeket a számokat számjegyeknek nevezzük. Látjuk, hogy a számjegyek egymástól alakra különböznek. A számjegyek különböző alakja az egységek különböző számát jelenti. Például 3 kombájn, 7 kombájn és így tovább. Ha a számlált tárgy az eddigi számoknál töbí) darab, több mázsa, több méter, akkor kezünk, lábunk ujjaihoz hasonlóan tízes csoportokat alkotunk. Az első tízes esoportot így írjuk: 10. Ha kél tízes csoportunk van, a számlálás eredményét így írjuk: 20 és így tovább 30, 40, 50, 60, 70, 80, 90. Ha a brigá(lí)an negyvenöt fő dolgozik, így íi juk le: 45 ember, liz a szám azt jelenti, hogy 4 tízes csoportunk van és még 5 lő. Ha tehát számlálásunk eredménye 9-nél nagyobb, akkor előbb a tízes egységek számát írjuk le és azután a tízeseknél kisebb számot, az úgynevezett egyeseket. 1» — 31 á