Szarvasmarhatenyésztés [antikvár]

I. RÉSZ SZARVÁSMARHATENYÉSZTÉS A SZARVASMARHA RENDSZERTANI HELYE, EREDETE ÉS DOMESZTIKÁCIÓJA A szarvasmarha az emlősök osztályába, párosujjú patások rendjébe, a kérődzők alrendjébe, az "üreges szarvnak családjába, a tulokfélék nemébe, a szarvasmarhafajba tartozik. Kultúrváltozatként nagyhomlokú, rövidszarvú, hosszúhomlokú, rövidfejű és szarvatlan csoportok jöttek létre. A legrégibb időben háziasították, kb. tizezer évvel ezelőtt már háziállat volt. A szarvasmarha rokonai: a zebu, a yak, a bölény, a bivaly stb. A SZARVASMARHATENYÉSZTÉS NÉPGAZDASÁGI JELENTŐSÉGE A szarvasmarhatenyésztés a népgazdaság egyik legfontosabb állattenyésztési ága. A szarvasmarha teje fontos emberi táplálék (védőital, ízesítőszer) és ipari nyersanyag (kazein, tejcukor). Húsa húsellátásunknak kb. 15 %-át fedezi. Az eay főre jutó évi fogyasztás kb. 10 kg. Vágósúlya 50% körüli. Emberi táplálkozásra nem használható részeit az ipar nyersanyagként hasz-nositja. I. ábra. A szarvasmarha húsának hasznosítása V '^'l"" (Po:senyeh.itszin), 3. rostélyos, 4. gömbölyű felsál, 5. hosszú fdsál, lo. „M.U Lcveshusok: 7. rapofarto, 8. fartő, 9. farlöhegy, 10. lapocka, II. oldallapocka, 12. puha hátszín, 13. cson- tos oldalas. 14. szígyfo, (szcgylej) 15. kozepszegy. 16. puha szegy. Gulyáshüsok: 17. tarjahegy, 18. tarja. 19. nyaktö, 20. nyakhus, 21. dagadó, 22. keresztfarto, 23. lábszárhús, 24 fejhús hm