Szőlő és bor [antikvár]

A SZŐLŐTERMESZTÉS JELENTŐSÉGE HAZÁNKBAN Történelmi adatok alapján megállapították, hogy a szőlőművelés hozzávetőleg több mint 6000 éves múltra tekint vissza. A szőlő gyümölcse és bora mindenkor kedvelt tápláléka volt az emberiségnek. Kis-Azsiában és Görögországban a szőlőművelés már 3—4000 évvel ezelőtt igen fejlett volt. Itáliáról a 2000 év előtti adatok mint kiváló bortermelő államról emlékeznek meg. Hazánkban kb. 1700 évvel ezelőtt, a rómaiak uralma alatt a Balaton mellékének, a Mecseknek és a móri hegyvidéknek lankás oldalain már virágzó szőlőművelés folyt. A honfoglaló magyarok az új hazában Dunántúlon kész szőlőket találtak, azok művelését átvették, mert bizonyára jobban ízlett lakomáikhoz a finom bor, mint az addig fogyasztott erjesztett kancatej, a „kumisz". A borok ked-/eltsége, jó híre és kelendősége következtében a szőlőtermesztés később széles körben elterjedt, úgyhogy Magyarország a legnagyobb és leghíresebb bortermelő államok sorába emelkedett. Hazánkban jelenleg is igen sokan foglalkoznak szőlőtermesztéssel. Az ország községeinek SO^/o-ában művelnek szőlőt, és egész vidékek kenyere, jóléte függ a szőlőtermeléstől. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek szőlőtermelő nagyüzemei mellett még az áruszőlő és az árubor termelésében is igen nagy szerepe van a kisüzemi szőlőtermelésnek és a termelőszövetkezeti tagok háztáji szőlőtermelésének. • A házikertek szőlőtermelése szintén jelentős. A család csemegeszőlő-szükségletének biztosítása céljából a házikertekből sehol sem szabadna hiányozni néhány tőke szőlőnek vagy néhány sor lugasnak. A napos, meleg fekvéseket, fal melletti részeket legcélszerűbben lugassal használhatnék ki. A jól kezelt, szép szőlőlugas — amellett, hogy termést hoz — még a kert díszéül is szolgál. Elsősorban városokban, ipartelepeken vagy olyan vidékeken fontos a házikertekben szőlőt telepíteni, ahol nem folyik egyébként szőlőtermelés. A termelő akár házikertjéből, akár máshol fekvő szőlőjéből mindig