Liszt Ferenc (minikönyv) [antikvár]

Liszt Ferenc ünneplésekor - születésének 175. és halálának 100. évfordulóján - ma elmondható, hogy az életút és életmű majd egésze feltárt, ismert. Szinte napra feldolgozott a halhatatlan zongoraművész és zeneszerző élete. Nem valószínű, hogy a számba vett műveinek sora eddig ismeretlen, váratlanul felbukkanó alkotásokkal gyarapodnék, bár erre is van példa a zenetörténetben.Inkább az várható, hogy a már életében és különösen a centenárium óta eltelt időben kialakult Liszt-kép nyer még több bizonyítást az időközben előkerült levéltári dokumentumok, családi levelezések, naplók és korabeli sajtódokumentumok alapján.Liszt Ferenc művészi nagysága arra kötelez bennünket, hogy az ilyen kicsi, önmagában esetleg jelentéktelennek tartott dokumentum-elemekkel is tovább színesítsük a képet, gyarapítsuk helytörténeti ismereteinket. Ez a kis gyűjtemény már a kiadvány jellegénél fogva sem vállalkozik arra, hogy összefoglalja Liszt szekszárdi kapcsolatainak zenetörténeti és honismereti vonatkozásait. Ezt forrásértékű dokumentumok feldolgozásával maradandóan elvégezte Csapó Vilmos az 1911-ben megjelent "Liszt Ferenc levelei báró Augusz Antalhoz 1846-1878" című kötettel és dr. Hadnagy Albert - dr. Prahács Mária az 1969-ben kiadott "Liszt szekszárdi kapcsolatairól" című tanulmányával.A Tolna Megyei Levéltárban őrzött Augusz- és Csapó-család hagyatékában fellelt olyan dokumentumokat adunk itt közre, amelyek Liszt Ferencre vonatkozó részleteket is tartalmaznak. Ezek többsége, elsősorban a korabeli sajtóanyagok kivételével, most jelenik meg először nyomtatásban. Elemzésüket, magyarázatukat nem tekintjük feladatunknak, csak azt, hogy közreadását segítsük. A képanyagot úgy válogattuk, hogy a már ismerteket kiegészíthessük a Liszt-hagyományok ápolásának szekszárdi dokumentumaival.1985. június