Autóvillamossági berendezések diagnosztikai vizsgálata [antikvár]

Az alig 90 éves múltra visszatekintő automobil műszaki vonatkozásban még a technika századában megszokott előrehaladási ritmushoz mérve is kiemelkedően gyorsan fejlődött. Méginkább vonatkozik ez a gépjármű villamos szerelvényeire, hiszen a fontosabb berendezésének múltja átlagosan 60-70 év, de a mai gépjárművekhez már nélkülözhetetlenül hozzá tartozó szerelvények között 5-15 éves múltúakat is találunk. Nagyon tanulságos a fejlődés fontosabb állomásainak fölidézése. Az automobil történelmét Daimler, ill. Benz gépkocsijának megjelenésétől, 1886-tól számítják. Daimler gépkocsiján villamos szerelvény egyáltalán nem volt, az erőforrásként használt egyhengeres motor gyújtását gázlánggal hevített izzócsővel valósították meg. A motor adatai mai szemmel érdekesnek tűnnek: furata 70 mm, lökete 120 mm, teljesítménye 600 ford/min maximális fordulatszámon 1,1 LE. Benz háromkerekű gépkocsiján egyetlen villamos szerelvény volt, a "Ruhmkorff-féle" szikrainduktorként működő kisfeszültségű gyújtás, amit galvánelem táplált. Ennek a motornak az adatai még szerényebbek: furata 70 mm, lökete 150 mm, teljesítmény a maximálisnak számító 400 ford/min-nél 0,89 LE volt.