Az es-riadi rézbánya [antikvár]

Részlet a könyvből: "Antos Ervin végighaladt az "Iparbank" első emeleti folyosóján, udvariasan viszonozta az öreg szolgák üdvözlését és reátette kezét a zöld tapéta-ajtó kilincsére, amely fölött "Elnök-Vezérigazgató" állott fekete táblán, arany betükkel. Más ember ezt a mozdulatot csak hosszas és körülményes bejelentések után tehette meg, de Antos Ervin az elnök-vezérigazgató fia volt és igy minden akadály nélkül jutott a zöld tapétaajtó mögé. Az ajtónyilásra egy hosszu, sovány, ünnepélyes külsejü és borotvált arcu férfiu állott föl az iróasztal mellől. A borotvált képü fekete csukott kabátot és széles, fekete nyakkendőt viselt és külseje után mindenki természetesnek találta volna, ha vasárnaponkint egy methodista vagy quäker-hitközséget ragad el szónoklataival. A természet különös szeszélye azonban nem a lelkészi pályára vitte, hanem az "Iparbank", ahol az elnök-vezérigazgató mellett a személyi titkárság erősen profán hivatalát töltötte be. - Jó napot, Ervin ur, - mondotta a titkár és kissé meghajolt. A meghajlásban volt némi ünnepélyesség, némi alázatosság és némi bizalmasság. Egészben véve szerencsés vegyülék volt, amely plasztikusan fejezte ki egy régi személyi titkár viszonyát az elnökvezérigazgató fiához."