Gépelemek II. [antikvár]

I. GÖRDÜLŐCSAPÁGYAK L Gördülőcsapágyak felépítése, üzemi tulajdonságai, osztályozása Forgó tengelyek alátámasztása gördülőcsapágyazással is elvégezhető. Ezeknél az egymáson e mozduló felületek közé a súrlódás csökkentése céljából több-kevesebb csúszással rendelkező gördülőtesteket helyezünk el. A két mozgó felület csak a gördülőtesteken keresztül érintkezik. Gyártástechnológiai okokból ós a kellő élettartam biztosítása céljából a gördülőtestek csak ritkán gördülnek az alátámasztandó alkatrészek felületén. A gördülés rendszerint a csapágyhoz tartozó gyűrűk, vagy tárcsák között történik, amelyeket kellő szilárdsággal és nagy pontossággal állítanak elő. így a gördülőcsapágy szerkezete rendszerint legalább két gyűrűt, vagy tárcsát és a gördülőtesteket foglalja magában. Forgalombahozataluk meghatározott kontúrméretekkel történik. A gördülőcsapágyak forgását a gördülőtestek és a futópályák között keletkező gördülőellenállás gátolja, amely az esetek túlnyomó többségében kisebb, mint siklóosapágyakban keletkező súrlódási ellenállás. További kedvező tulajdonságuk, hogy a gördülőellenállás mértéke a fordulatszámtól gyakorlatilag független. Szükséges azért megjegyezni, hogy a siklóosapágy súrlódási fényezője különösen a tiszta folyadék-súrlódás kezdetén rendszerint kisebb, mint a gördülőcsapágy gördülő ellenállása. A fordulatszámtól független gördülőellenállás számottevő előnyként jelentkezhet a siklócsapágy-gyal szemben. Vasúti üzemben pl. a siklóosapágya-zású, nagyobb tömegű vonatok indítása komoly nehézségeket okozhat, míg ugyanolyan tömegű, gördülőágyazású vonat minden nehézség nélkül indítható. A gördülőellenállásnak a csúszósúrlódással szemben jelentkező előnyét már az ókori népek is felismerték. A föníciaiak, egyiptomiak idejéből származó domborművek gyakran ábrázolnak olyan ;eleneteket, ahol a nagyobb súlyú tárgyakat, cőtömböket alágörgőzve szállítják. A szállítópálya végtelenítésével a gördülőcsapágyhoz juthatunk. A ma használatos gördülőcsapágyak gördülőtestjei meghatározott, pontos idomok, amelyek kivétel nélkül forgásfelülettel készülnek (1. ábra). Gördülőtest céljára használatos a golyó, a henger, a csonkakúp, a szimmetrikus és az aszimmetrikus hordóalak. oa=o e e I. ábra A gördülőtestek egyenletes elosztását a kerületen a csapágy kosara biztosítja, amelyet legegyszerűbb formájában lágy acél lemezből mélyhúzással készítenek. Sárgaréz, bronz, vagy könnyűfém anyagból tömör kosarakat készítenek, amelyekben a gördülőtest számára szolgáló üregeket marással állítják elő. Nagyobb fordulatszámok esetében alkalmaznak olajjal átitatott fa, vagy műanyag kosarakat is. A gördülőcsapágyak ismertetése előtt szokás a két csapágyfajtát — a sikló- és a gördülőcsapá-gyat — előnyök és hátrányok tekintetében összehasonlítani. A súrlódási tényező szempontjából a gördülőcsapágy komoly előnye, hogy súrlódási tényezője a fordulatszámtól függetlenül csekély, indítási többlet ellenállása nincs, és nagyobb fordulatszámnál sem áll be lényeges növekedés. Siklócsapágyak indulási súrlódása nagy, a fordulatszám növelésével a súrlódási tényező is nő (Stribeck-diagram), bár kétségtelen, hogy a tiszta folyadéksúrlódás kezdetén, amikor a résméret minimális, a siklócsapágy súrlódási tényezője kisebb lehet, mint a gördülőosapágyé. Tág fordulatszámhatárok között egyöntetűen jó súrlódási tényezővel működő siklócsapágy nehezen készíthető. Váltakozó forgásirány a siklócsapágy működését lényegesen, gördülőcsapágyét egyáltalán nem befolyásolja. Gépesítési és konstrukciós szempontból a gördülőcsapágy egyik legfontosabb előnye az, hogy kereskedelemben kapható árucikk. A gördülő-csapágyazású gépnél «Imaradnak a siklócsapágy-