Gépelemek laboratóriumi útmutató [antikvár]

Előszó A Gépelemek tárgy oktatásának keretében a Gépelemek Tanszék több mint 10 éve tart laboratóriumi gyakorlatokat, melyek hallgatói mérésekből, bemutató mérésekből, elem bemutatókból és szerelési gyakorlatokból állnak. A laboratóriumi gyakorlatok elsődleges célja a gépelemekben végbemenő fizikai folyamatok bemutatása, a szerkezeti viselkedés tapasztalati úton való feltárása, a tapasztalati megismerés, a szerkezeti kísérlet néhány lehetőségének bemutatása. A mérések során feltárul az előadáson megismert számítási modellek helyessége, érvényessége. Beigazolódik, hogy az egyzerűsített modellekre épülő közelítő pontosságú számítások is megfelelhetnek a gyakorlati követelményeknek, mert az elhanyagolások ellenére is elegendően pontosak és alkalmasak a jelenség számunkra fontos fovonásainak leírására. Ezekre a mérésekre hallgatóinknak úgy kell felkészülniük, hogy előre kiszámítják a számítási modell szerint várható viselkedést, majd a várakozást és a mérési tapasztalatot összehasonlítják. Ezzel jobban megértik és rögzítik az előadási anyag leglényegesebb elméleti részeit. A bemutató foglalkozásokon hallgatóink kézbevehetik a különböző anyagú és szerkezeti kialakítású elemeket, láthatják a tönkremeneteli módokat, reális fogalmaik alakulhatnak ki az anyagok és szerkezetek egyes tulajdonságairól (rugalmasság, felület, hézagok, súly stb.), A szerelési gyakorlatok tapasztalatai is erősítik a konstrukciós ismereteket. A foglalkozások mindvégig igénylik a hallgatók aktív tevékenységét és erre lehetőséget is biztosítanak. A laboratóriumi vizsgálatok elvezetnek arra az általánosítható felismerésre , hogy az elméleti úton nem követhető viselkedés a gyakorlati tapasztalat útján, laboratóriumi vagy üzemi kísérlettel, méréssel megismerhető. A laboratóriumi foglalkozások a gépszerkezeti ismeretek elmélyítésén túl azzal a haszonnal is járnak, hogy a szerkezeti mérések során használják a mechanikai mennyiségek mérésének legfontosabb eljárásait és eszközeit. A jegyzőkönyvek átgondolt elkészítése, a mérés lefolytatása, a mért értékekből a mérési eredmény meghatározása és a következtetések levonása, a tárggyal való elmélyültebb foglalkozás mellett a mérnöki munkára való felkészülést is segítik. Persze ez nagy figyelmet és tevékeny közreműködést kíván. A laboratóriumi foglalkozások gépei, készülékei és sok esetben mérőeszközei is a tanszéken készültek. A jelentős anyagi ráfordítással létrehozott eszközállomány, a korszerű műszerpark jó lehetőséget ad az'elmélyült foglalkozásra. Az 1970-es évek elején bevezetett laboratóriumi oktatást a BME rektora 1975-ben nívódíjban részesítette. Oktatóink, valamint a laboratórium és a műhely dolgozói azóta is folyamatosan fejlesztik a laboratóriumi mérések tematikáját, módszertanát és eszközeit. Ezúton kell külön köszönetet mondani dr. Bisztray Sándor, dr. Csikós János, Gálvölgyi Gábor, dr. Házkötő István, Horváth Lászlóné, dr. Király Csaba, dr. Kocsis István, dr, Krekács Sándor, dr. Marosfalvi János, Molnár László és dr. Vér Iván témafelelős oktatóknak, akik a laboratóriumi foglalkozások írásos anyagának összeállításával jelentősen segítették ezen útmutató elkészítését. Az útmutató célja, hogy segítse a felkészülést, ezzel tegye lehetővé a hatékony, intenzív, önálló munkát, a laboratóriumi gyakorlatok jó kihasználását. Reméljük, hogy hallgatóink laboratóriumi gyakorlataikat fontos és hasznos elfoglaltságnak fogják tekinteni. Budapest, 1985. január 31. Dr. Magyar József egyetemi tanár