A harcban éjszaka is látni kell [antikvár]

Az emberiság történetének hajnalán éjszaka nem folyt háborúskodás, pihentek a fegyverek. Ennek bizonyára elsősorban nem erkölcsi és vallási, mint inkább technikai okai voltak. Az ember ugyanis sötétben nem lát. Mint ismeretes, az emberi szem az elektromágneses hullámoknak csak egy egész kis tartományát, a kb. 4x10(-5) cm és 7,6x10(-5) cm, azaz a 0,4 és 0,76 mikro hullámhosszúságú részét, az ún. látható fényt látja csupán. Rendes körülmények között a Nap sugárzása ezt a látáshoz szükséges fényt kellő fényerővel biztosítja. Telihold idején éjszaka is látunk, de fényerő már lényesen kisebb, s az ember színlátásával kapcsoaltban jelentkeznek problémá. A harc megvívásához pedig nagy fényerő, de legalábbis jó látási viszonyok szükségesek. A régi időkben így a különböző harccselekményeket még nappal be kellett fejezni, mert a harc kimenetel az éjszakai sötétségben teljesen bizonytalanná vált. Ezért a hadvezérek igyekeztek a csata kezdőpontját úgy megválasztani, hogy még napnyugta előtt döntésre kerüljön a sor. S amikorez nem sikerült, az ókor fanatikus vezérei az istenhez fohászkodtak, hogy állítsa meg a Napot és a holdat, hogy továbbra is világosság maradjon. Az emberiség már nagyon régen tudja, hogy a Napot nem lehet megállítani, de a régiek - más lehetőség híján - a csata megnyerése érdekében a csodát hívták segítségül.