Atomtengeralattjárók [antikvár]

Az első és a második világháború idején a tengereken minden hajó feszülten figyelte, nem tűnik-e fel valahonnan a "lopakodó tengeri farkas", a tengeralattjáró. A tengeralattjáróktól való félelem nem volt alaptalan. Igaz, a haditechnikai eszközök fejlődése során a tengeralattjárók ellen folyó harc is egyre eredményesebb lett, mégis megtartották a jelentőségüket, sőt az 1950-es évek végétől szerepük a katonapolitikai helyzet és az erőviszonyok alakításában egyre nő. Mi ennek a magyarázata? Az, hogy az 1950-es évektől megoldódott a hadászati rakéták mozgatható elhelyezésének a kérdése, a rakétafegyverek a szárazföldi silókon kívül a tengeralattjárókon is megjelentek (a tengeralattjárókra költözhettek). Ezzel a megoldással nagy hatótávolságú, csapásmérő tengeralattjárók bővítették az arzenálok amúgy is rendkívül változatos sorát. A ballisztikus rakéták szolgálatba állítása óta a hadászati nukleáris fegyverrendszerek közül legvédettebb a rakétahordozó atom-tengeralattjáró. Ez önmagában is bizonyítja e korszerű haditechnikai eszköz jelentőségét. Tekintsük át, hogyan lett a technika fejlődése során a sok áldozatot követelő vízi járműből napjaink egyik legjelentősebb fegyvere.