Nyílpuska, puska, géppuska [antikvár]

A tömegpusztító fegyverek megjelenése és újabb fajtáinak kifejlesztése után sokan - köztük szakértők is - meghúzták a lélekharangot a hagyományos kézi lőfegyverek fölött. Azt hitték, hogy többet nem lesz szükség arra, hogy a katona személyi fegyverével folytasson harcot. A tények azonban rácáfoltak ezekre a véleményekre. Az elmúlt évtizedekben a kézifegyverek nem tűntek el, nem szorultak háttérbe, ellenkezőleg, új konstrukciók születtek, különböző új fejlesztési elképzelések láttak napvilágot, és a hagyományos kézi lőfegyverek gyártása is folytatódik. Kiderült, hogy a kézi lőfegyverek nem hagyhatók el sem a reguláris hadseregek, sem a szabadságharcosok felszereléséből. Területeket és építményeket ugyanis le lehet rombolni tömegpusztító fegyverekkel, légibombázással és tüzérségi tűzzel, elfoglalni és megtartani azonban csak katonákkal lehet, őket pedig a korszerű követelményeket kielégítő kézifegyverekkel kell felszerelni. Az emberiség a történelem folyamán hosszú utat járt be, amíg a nyílpuskától eljutott a korszerű önműködő fegyverekig. A könyv keretei által megszabott határokon belül szeretnénk végigvezetni a kedves olvasót ezen a sok technikatörténeti érdekességgel és nehézségekkel tarkított úton.