Úton a tudás alapú társadalom felé [antikvár]

; ; K.f Bevezetés avagji: élni vagy visszaélni a számítógépesítéssel'? Napjainkra éles ellentét alakult ki Magyarországon a digitális információs eszközök elterjedtsége és a társadalom fj' i ^^ - de különösen az ifjúság — műveltsége között. A fiatalok már 8-10 éves kortól kezdve rutinosan kezeKk a negyedik generációs interaktív készülékeket (videójátékok, okostelefon, táblagép), ugyanakkor általános műveltségük megdöbbentő mértékben csökkent. Egy vidéki és egy fővárosi egyetem hallgatóinak mindössze 29%-a tudta felsorolni a Magyarországgal szomszédos országokat, 22%-uk hallott arról, hogy Komárom-Esztergom megye székhelye Tatabánya és csupán 17%-uk ismerte a blaszfémia szó jelentését (Tóth J. Zoltán felmérése). A fiatalok nagy része már a középiskolában sem sajátítja el az alapokat, és irodalmi, történelmi, földrajzi, ismereteik egy harminc éwel ezelőtti nyolcadik osztályos szintjének felelnek meg (Szabó János egyetemi docens megállapítása). Egyetemi hallgatók szakdolgozataikban wikipédiás szócikkeket használnak szakirodalmi hivatkozásként. Szóban kevésbé tudnak megnyilvánulni. Szinte kizárólag a világhálóról tájékozódnak. Szövegértésük gyenge, mindennapi tudásukat tekintve 70%-uk „alacsony praktikus tudással" rendelkezik. Cseppet sem meglepő módon „a rendszeresen olvasók körében kimagaslóan magas a praktikus tudás szintje" (Dr. Reisz Terézia egyetemisták szövegértésének vizsgálatából). Szabó János szerint a jól képzett réteg törpe kisebbség s vékonyabb, mint néhány évtizede. A jövő szempontjából nyugtalanító a többség, a többi úgymond „értelmiségi". Akik aUg tudnak valamit hazájukról, és mégis tanítják majd 5