Iparunk 40 éve [antikvár]

Századunk, különösen annak utolsó négy évtizede, kétségtelenül a gyors gazdasági növekedés periódusaként kerül be az emberiség történelmébe. Bár a bekövetkezett látványos gazdasági fejlődés számtalan tényezőnek együttes hatása, eredménye, nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy századunkban a fejlődés meghatározó szereplője, generálója és egyben legfőbb haszonélvezője az ipar volt. Az egyetemes világfejlődésen belül az iparosodottság mértékében, az iparfejlődés dinamikájában országonként és földrajzi régiónként nem jelentéktelen különbségek, és ebből következően számottevő fejlettségbeli különbségek alakultak ugyan ki, de közös az a jellemző, hogy az iparban, illetve az iparra történtek határozták meg lényegében a gazdaságfejlődés egészét. Az iparnak ez á mindent maga alá gyűrő, mindent a maga képére faragó, domináns szerepe egyrészt az iparban született és az iparfejlődést szolgáló gyors tudományos-technikai fejlődésnek és az ezen az alapon kiteljesedő nemzetközi munkamegosztásnak, másrészt az új tudományos felfedezések alapján született műszaki-technológiai megoldások gyors elterjedésének köszönhető.A bekövetkezett történelmi jelentőségű változások után nem meglepő, hogy a mai ember életének nincsen olyan pillanata, amelynek során ne kerülne kapcsolatba közvetlenül vagy közvetve - az iparral. Az ipar által előállított termékeket használjuk, fogyasztjuk nap mint nap, olyan szolgáltatásokat veszünk igénybe, amelyek a mögöttük húzódó ipari háttér nélkül képtelenek lennének igényeinket kielégíteni. Pihenésünknek, szórakozásunknak, de betegség esetén gyógyulásunknak is ma már elengedhetetlen kellékei az ipari termékek. Hasonlóan központi szerepe van az iparnak akkor is, amikor munkánkat végezzük. Azon túl, hogy minden harmadik dolgozó közvetlenül az iparban tevékenykedik, a más területen foglalkoztatottak is nap mint nap munkakapcsolatba kerülnek az iparral. A XX. századi ember számára az ipari termékek hellyel-közzel olyan szükségletté váltak, mint a levegő, a víz; jelenlétük természetesnek tűnik; fontosságukra, nélkülözhetetlen voltukra csak akkor döbbenünk rá, ha hiányoznak.Az emberiség fejlődésének kulcskérdése a békés egymás mellett élés, az általános (globális) problémák fokozatos megoldása, az élet minőségének állandó javítása. Ennek megvalósulásához az alap mindenkor a gazdaság, a társadalmak által végzett, szervezett és összehangolt munkatevékenység. A gazdasági fejlődésnek pedig - gyakorlatilag az ipari forradalom óta - az ipari fejlődés a motorja: az ipari fejlődés járt és jár élen a kutatásban-fejlesztésben csakúgy, mint a szervezési és irányítási vagy akár vezetési eljárások gyakorlati alkalmazásában.Látnunk kell tehát, hogy adott ország, gazdaság, adott embercsoport boldogulása nagymértékben függ attól, hogy az adott közösségen belül milyen színvonalon, milyen szinten folyik ipari termelés.Történelmi jelentőségű az a fejlődés, melyet a magyar ipar az elmúlt 40 év során produkált.A szocialista iparosítás eredményeként létrejött anyagi-műszaki bázis lehetővé tette más népgazdasági ágak fejlődését is, ugyanakkor az ipar a népgazdaság minden szempontból jelentősebb ágazatává vált. A magyar ipar kialakulása alig 100 esztendeje kezdődött meg, ez az ipari fejlődés azonban induláskor - az ország helyzetéből fakadóan - egyoldalú, egyes vonatkozásokban egyenesen félgyarmati jellegű volt.