Jó szerencsét! [antikvár]

Részlet a könyvből: Egy óra múlt tíz perccel. A pesti piarista gimnázium tágas épületében megszűnt a zsibongás. Kis- és nagydiákok sietve tódultak ki az utcára, hogy minél hamarább hazaérjenek, ahol terített asztal várja őket. Mert mióta iskolák vannak a világon, a diákok mindig megéheztek azokban, ami elvégre nem is csoda. Nagy dolog a tanulás, különösen a lusta gyerek számára. Az iskola épülete rövid negyedóra alatt kiürült. Csupán az ötödik osztály termében álldogált még egy fiú. Vékony bőrszíjjal átkötött könyvei a középső sor első padján hevertek s a fiú a padhoz támaszkodva nézte a nagy fekete táblát. Az erdei mályvának főrészeit vázolta oda föl a természetrajz tanára, hogy jobban megértsék magyarázatát a diákok s a hetes ottfelejtette, vagy otthagyta a rajzot. Nagyon éhes lehetett, rohant haza ebédelni.