Radar [antikvár]

„A tudományos együttműködés, amely a háború kitörése előtt a világ különböző államaiban dolgozó kutatókat egymással összekötötte, a háború időtartamára megszűnt. Különösen vonatkozik a titoktartás, amelybe .az egyes államok dolgozói és kutatói kénytelenek voltak burkolózni, arra a két nagy fejlődési területre, amely bízvást mondhatjuk, az emberi elmének a természettudományok területén a mai időkben két legnagyobb alkotása: az atomkutatás és a rádiómikrohullámok területe. Az atomkutatásban az emberiség napjainkban érte el azt az elhatározó jelentőségű eredményt, hogy az atomenergiákat nagy mértékben fel tudta szabadítani, a rádiómikrohullámok terén pedig az elektrotechnika koronázta meg eddigi eredményeit azzal, hogy a mikrohullámokat egyrészt a hírközlés céljaira birtokába vette, másrészt pedig olyan eljárásokat és berendezéseket teremtett, amelyekkel a mikrohullámokat helymegállapításra és távolságok megmérésére - sötétben, ködben, felhőkön keresztül - lehetett felhasználni. Az Európában rádiólokátor, Amerikában pedig radar (Radio Detection And Ranging) néven keletkezett berendezésekről ugyancsak elmondhatjuk, hogyha jelentőségiben nem is érik el az atomkutatások korszakalkotó eredményeit, mégis az emberi szellem legkiválóbb alkotásai közé tartoznak." Ezeket mondja: dr. Bay Zoltán műegyetemi tanár a Magyar Elektrotechnikai Egyesület Gyengeáramú Szakosztályának 1945. október 30-iki ülésén tartott Hazai mikrohullám-kísérletek című előadásáról kiadott beszámolójának bevezetésében. A háború régen véget ért, hozzáférhetőkké váltak a háborús kényszerelzárás és titoktartás mellett őrzött külföldi technikai találmányok s így mód nyílik arra, hogy azt a fejlődést, amely az egyes tudományokban elméleti és gyakorlati téren történt, áttekinthessük.