Textilipari anyag- és áruismeret [antikvár]

I. FEJEZET a textilipar nyersanyagainak jellemzői 1. bevezetés A textil szó latin eredetű (textum = szövet, textilis = szőhető). A textilipar eredetileg a szövőipart jelentette. Később jelentése bővült. Jelenleg magában foglalja a fonóipart, a szövőipart, a hurkolóipart, a textilkikészítő-ipart, mint legfontosabbakat. A textilipar tehát tágabb értelemben a szálasanyagokat feldolgozó iparágak összessége. A fonalakat szálasanyagokból állítják elő. Ezeket a hosszukhoz képest csekély keresztmetszet jellemzi. Ezenkívül fontos jellemzőjük a viszonylag nagy húzószilárdság. A szálasanyag hossza és vastagsága közötti viszony-? számot átlagosan ezres nagyságrendűnek tekinthetjük Egyes esetekben azonban ez meg sem határozható, mert vannak olyan szálasanyagok, amelyek elvileg végtelen hosszúságúak. Ilyenek pl. a hernyóselyem- és a mű-selyemszálak. Ezeket a szálasanyagokat folyamatos szálaknak vagy idegen szóval filamenteknek nevezzük. A folyamatos szálasanyagok gyakorta több párhuzamosan futó szálból álló szálköteget — muUifil szálat — képeznek. A köteget alkotó egyedi szálak a monofil szálak. A szálasanyagok szerkezetét tekintve megkülönböztetünk szálakat és rostokat. Szálaknak nevezzük azokat a szálasanyagokat, amelyek fizikai károsodás nélkül tovább nem bonthatók finomabb szálasanyaggá. Ilyenek pl. a pamut, a gyapjú és a monofil szálak. Mivel ezek a szálak már tovább nem bontható elemi méretű nyersanyagok, egyedeiket elemi szálaknak is nevezhetjük. (Megjegyzendő, hogy a monofil szálakat nem szokás elemi szálak-; nak nevezni.) A szálasanyagok egy másik csoportját képező rostok köteges szerkezetűek. Ezek az anyagok tehát megfelelő módon finomabb szálkötegekké bonthatók, végső soron egészen a rostköteget alkotó elemi sejtekig—elemi szálakig. Összefoglalva tehát: a textilipar nyersanyagai szálasanyagok. Ez a kifejezés elsősorban külső megjelenési formát jelent. Szerkezetüket tekintve lehetnek szálak és rostok.