Bővebb ismertető
Jó százezer évvel ezelőtt csupán egyetlen energiahordozó állt az ember rendelkezésére: a fa, és egyetlen hasznos nyersanyag: a kovakő. Jóval később, az ókor embere már jól ismerte az aranyat, az ezüstöt, a rezet, az ónt, az ólmot, a cinket, a higanyt és az antimont. A bronz feltalálása és a vasércek kohósításának megismerése korszakot nyitott az ember fejlődésében. A réz-, a bronz- és a vaskortól kezdve egészen a XX. századig a klasszikus fémek korát élte az emberiség. Napjainkban viszont már alig találunk olyan elemet a természetben, amelyet korunk technikája ne hasznosítana. Sőt, századunk fizikusai már megtanulták utánozni azokat a folyamatokat is, amelyek a Természet műhelyében, a csillagok kohójában mennek végbe, és mesterségesen állítanak elő olyan elemeket, amelyek bolygónkon nem találhatók.
S az ember alkotta vegyületeknek se szeri, se száma. A vegyészek vegykonyhájában sorra születnek az új, hasznos vegyületek, amelyeket az elemek atomjainak ügyes összekapcsolásával állítanak elő: gyógyszerek, vegyszerek, műanyagok, szerkezeti anyagok s ki győzné felsorolni a sokféle csodát, amellyel századunk alkímiája gazdagítja életünket.