Emlékező nemzet [antikvár]

DR. SMUK ANDRAS ELŐSZÓ Az 1956-os forradalom után Ausztriába menekült fiataloknak olyan örökérvényű értékek voltak a tarsolyukban, mint az ősök és a család tisztelete, a munka becsülete, a szülőföldhöz való hűség, közösségi szolidaritás, határokon átívelő történelmi gyökerek megbecsülése, az anyanyelvhez való ragaszkodás. Az országhatárokon túljutva elkerülhetetlen volt a találkozás, érintkezés az ottani többségi nyelvekkel, kultúrákkal. A magyar közösségek sorsának alakulása egyáltalán nem volt egyszerű. A kiútkeresés tekintetében az önszerveződés volt a legsikeresebb lehetőség. Az idővel előre haladva, 1964-ben egyesületté alakult közösség egyre tudatosabban szervezte meg kul-túrális életterét és alakította ki politikai szemléletét. Mindezt hitelesen visszatükrözik az „Europa"-Club akkori programjai, kiadványai, könyvei. Mindazoknak, akik az asszimiláció csöndes hatását akarták elkerülni és a magyarságukat kívánták megőrizni, az egyesület a közös nyelv, a kultúra, a szokások és a hagyományok közösségen belüli ápolásával tudott segítséget nyújtani. Az egyesület ugyanis a közösségi integrációnak egyik olyan formáját jelenti, mely