Hajnaltól alkonyig [antikvár]

A SZERZŐ ELŐSZAVA Elég egy futó pillantást vetnünk a dátumra, hogy lássuk: a XX. századnak immár vége. És ezzel párhuzamosan vége az utolsó ötszáz esztendő nyugati kultúrájának is - de hogy ezt észrevegyük, ahhoz már szélesebb körben és mélyebben kell vizsgálódnunk. Ezért gondoltam, hogy itt az ideje szép sorban szemügyre vennünk az elmúlt fél évezred nagyszerű eredményeit és sajnálatos kudarcait. Ez a vállalkozás arra is alkalmat ad, hogy az érdeklődő utókor számára rámutassak a mostani hanyatlás néhány kevéssé szembeötlő jelére, s megvilágítsam a jól ismertekkel való összefüggéseiket. A hangsúly azonban feltétlenül a fényes eredményeken és pozitív jelenségeken lesz - könyvem azokhoz szól, akik érdeklődnek a művészet, a gondolkodás, a szokások, a vallás és az erkölcs, no meg mindezek társadalmi háttere iránt. Feltételezem, hogy az ilyen olvasók jobban kedvelik a szelektív és kritikus, mint a semleges és enciklopédikus megközelítést. Azt is valószínűnek tartom, hogy jó néven veszik majd, ha megpróbálok úgy írni, mintha élőszóban adnám elő mondanivalómat, s csak olykor-olykor ütök meg tudóskodóbb hangot, hogy azért a modern elvárásoknak is megfeleljek. Az ismert, kiváló történeti áttekintésekhez képest művem felépítése merő'ben új és szokatlan, ezért különös gonddal kellett megterveznem a részek egymáshoz illesztését. A kultúrtörténetben rendkívül fontosak az összefüggések, hiszen a kultúra bonyolult szőttesében egyik szál sem önálló, és nem is lehet elvágni valamely adott időpontnál - nem lehet azt mondani, hogy ettől eddig tartott, mint egy háború vagy egy dinasztia. Azok az események, amelyek új gondolatok megjelenését vagy a kultúra irányváltását jelzik, nem határkövek, csupán feltűnő jelzőlcarók. Én is ezekkel cövekeltem ki elbeszélésem nyomvonalát, de a fejezeteket nem hozzájuk igazítottam. Miután átgondoltam egy-egy adott korszakot, hogy megtaláljam benne a legvilágosabb mintázatot, a fejezetek már