Szabadföld [antikvár]

A modern világ gazdasági és társadalmi rendje nyugtalanitó talányt rejt magában , a mely előtt csak a jóllakott gondatlanság képes benső borzadály nélkül esliklani. A művészetben és tudományban oly "istenien messze vittük," hogy az elemek véghetlen ereje szolgánkká lett; a leigázott természet az emberi kéz intését lesi, hogy minden durva és terhes munkát magár vegyen, hogy a föld urainak, vagyis az embernek minden szükségletét kierőszakolja a földből, hogy annak gyümölcsét nemesitse, az élvezetre elkészítse; minek természetes következményének annak kellene lennie, hogy minden asszonyszült mérsékelt munka mellett is kipadhatlan bőségben élhessen, - és ime minden dicsőséges vivmányok, a mint Mill Stuart találóan mondja - egyetlen ember terhét sem voltak képesek enyhiteni, s mi több, épen a túlbőség előállitásának folyton növekvő könnyüsége vált számos, még a legszükségesebben is hiányt szenvedő ember átkává, mert nem értékesithető ama sok jó és hasznos dolog, melyet előállitani képesek volnánk.